A tea gőzén át
ideködlenek
a távoli hegyek
hónaljából a drága emberek
s a hegyeken túli tengerek
mögötti megannyi kedves arc
lükteti szívdobbanásnyi szelíd
morzejeleit:
nem magad vagy, ne félj,
testvér-gond összeköt
míg fölszakad a köd.
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése