Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
... még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika…
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek…
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Kinek a rímek, kinek az unokák nyújtanak vigaszt. Most éppen nálunk alszik az egyes, a kettes és az ötös számú! :) (a vizespoharakra festettük a születési sorrendet, hogy össze ne keverjék)
VálaszTörlésLe volt némítva a telefonom, mert altattam.
Hittel, reménnyel teli Adventi vá(r)(gy)akozást kívánok Neked, szeretettel! Barátnőd
Neked is Minden Szépet Drága Saci! Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám! Nagyon sok szeretettel: Ditta
VálaszTörlés