A legfélelmetesebb kérdés a "Minek? vagy a "Mi végre?". Aki ezt naponta több tucatkor fölteszi, az vagy őrült, vagy filozófus, vagy gyerek - de nagyon kell figyelni és vigyázni rá, mert aki nem tud napirendre térni a létezés felett, azzal baj szokott lenni.
(Százkilencvennégy bekezdés az emberről - LXXXIX.)
A gyávaságot nem szeretem, de értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni sem vagyok hajlandó.
(XCVII.)
Az igazság fontos, de nem kényszeríthető rá senkire. Annak a birtokában se lehet tőrrel támadni senkit, de gúnyolni sem szabad. Még azokat sem - vagyis hát mindannyiunkat -, akik örülünk a megmaradt gyermekmeséknek, melyekben a jó annak mesebeli rendje szerint elnyeri méltó jutalmát.
Azt hiszem, nincs az a hivatásos igazságkereső, aki titokban, mikor senki se látja, ne fogyasztana a nem-tudás számára tiltott, édes gyümölcséből.
(XCIX.)
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése