„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok.”
/ 2Móz 3, 14 a /
Felhőpólyáikban
bádogszínű ég alatt
zúzmaraálmok ringanak
kavarva zimankós
őszutó magzatot.
Sistereg a csönd
jajgat az ónos eső jeges máza
őrült szellemidézés
örökös bizonytalanságba.
Isten is közönyös.
A drága szertartások ára
mégsem vezet harangok városába
lassan imbolygó
lassan mosolygó
kristályos szent palotába.
Szóljatok elszáradt szavak
némaságtok gyökerét
ím csavarja egyre a szél!
Az utca néptelen
felriannak téli koppanások
vacogósan félőn
vacogósan féltőn
illannak tegnapi Miatyánkok.
Akár fátyolarcú angyalhad
dermedt varjak gubbasztanak
bársony meleg csókra áhítnak
hamvas halmok alatt.
Fakó rétek mellett
emberek nyugszanak.
M. Fehérvári Judit
2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése