Szóval a Lányom először hozta haza a vőjelöltem... Idő előtt egy picivel megszületett a legifjabb Családtagunk... Jönnek a Húgomék...
A dió belsejében:
Átadtam a szobám... Hurrá! Nincsen spam, de net sem...
A mobilnet nem játszik... Leárnyékolja a ház...
Ajándék, még ajándék, még ajándék... derékfájás... főzés... még főzés... bevásárlás... újra főzés... mosogatás... mosogatás... mosogatás... fejfájás... hátfájás... derékfájás... sütemény... A fenébe, ez meg ez és amaz meg nincs otthon! Kocsi... Irány a piac! További sütemények... újabb mosatlan... még főzés... Miért van nekünk ennyi edényünk?! De azért mosolygás... Még mosolygás... Értelmesnek látszó belül bamba tekintet... Irány a fürdőkád... aztán az autó... most én látogatok... figyelek... nagyon aranyos... vacsora... és még nem is neteztem... kizökkent a világ... mosogatás... főzés... derékfájás... fejfájás...
Kevert tészta, ahogyan Édesanyámtól tanultam sacperkábé módra: 2 egész tojás, 2 sütőpor, egy margarin, egy csésze cukor, egy csésze tej, két csésze liszt, kakaó, meggy... Hogy a csésze mérete is kellene? Nem csészézek... Öntögetek... :-)
Kifelejtettem a csipet sót... (Valamitől széthullik... ) Lehet, mást is...
Mikor lesz már jövő hét?!
A kép csak illusztráció!
Tegnap erre jártam éppen...
:) Ismerős, nagyon is.:)
VálaszTörlésAnnyira szeretem,ahogy írsz!
Nagyon szépen köszönöm Drága Mammka, de tudod én meg azt, ahogyan Te ... Minden egyes Szavad Imádság és Friss Forrás... És sajnos Nélkülük vagyok kénytelen lenni, de most azért is megerőszakolom Mások türelmét... Tudod, blogwalking... Puszi!
VálaszTörlés