Mindenféle emberi idézet

„Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.”

(Dan Millman)

„Gyermek vagyok, kinek lelkén

Minden napfény, minden sugár átragyog,

Eltemetek, elfelejtek

Minden sebet, minden régi bánatot.”

(Ady Endre)

„Inkább nem ígérek és megteszem, minthogy

megígérjem és ne tegyem meg.”

(Arthur Warwick)

„Ha elfogadunk magunkban minden hibát és mégis azt gondoljuk, hogy vidám és boldog életet érdemlünk, azzal kitárunk egy hatalmas ablakot, hogy beengedjük a szeretetet. A hibák szép lassan maguktól eltűnnek, mert aki boldog, csak szeretettel tudja nézni a világot, ez az erő újít meg mindent, ami az univerzumban létezik.”

(Paulo Coelho)

„Ki minek gondol, az vagyok annak.

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt saját magadról.”

(Weöres Sándor)

„Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”

(Albert Schweitzer)

„A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”

 (Arisztotelész)

„Az embernek csak az arca ismerhető. De az arca nem ő! ...Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

(Gárdonyi Géza)

„Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.

Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.

Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.

A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek.”

 (Tatiosz)

„Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt... És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.”

(Müller Péter: Örömkönyv)

„Életünk minden másodperce az Univerzum új és egyedülálló pillanata.

Egy olyan pillanat, mely soha többet nem tér vissza.

Mire tanítjuk ezzel szemben a gyermekeinket?

Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.

Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik is valójában?

Azt kellene mindegyiküknek mondanunk:

"Tudod, mi vagy te? Egy csoda. Páratlan a magad nemében.

Soha ezelőtt nem született még hozzád fogható.

Csodálatos a karod, a lábad, az ügyes ujjaid, a mozgásod.

Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven.

Képes vagy bármire. Igen, te csoda vagy."

Vajon, ha felnősz, tudsz- e majd ártani valakinek, aki épp olyan csoda, mint te vagy?

Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot méltóvá tegyük Gyermekeihez.”

(Pablo Casals)

„Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután belátod, hogy feleslegesen tetted, már késő. Semmi értelme - már sérelmet okoztál. (...) Tehát ne feledd: sosem a másik a felelős. A problémát az okozza, hogy valami bánt belül. És természetesen nem zúdítod rá valami arra járó idegenre, hanem azt veszed elő, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád. Ezért a legközelebbi személy lesz az, akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat. De ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny. Ha túl sokszor teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltűnhet.”

(Osho)

„Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.

A másikkal “jót tenni” csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni."

(Müller Péter: Szeretetkönyv)