Nyári montázs

1.

Aranysátrakkal vándorol az Ég,

selyempalástja fényes menedék.

Hársüde szirmmal elringat a lég,

madárfüttyöktől visszhangos a rét.

Zsongva tárja ki libbenő szárnyát,

csöndes idillel elröppen a nyár,

szépséges csókja télen is sajgó

szűzi virágágy, dermedten alvó.

2.

Nyár heve langyul,

fényesen lassul

boltja az égnek,

tündöklő rózsák

pihenni térnek.

Reszketve bókol

méhe a kertnek,

mézbe pirulva

hólyagzik szépe.

Angyal a hőség,

termő dicsőség

dárdáz a szélben,

parázzsal éget,

varázzsal ébred

lelkünkben ringó

színesen bongó

nyár végi szép szó.

3.

Angyalok fújják a földi mezőkön

pajkosan lágyan a nyár fuvolát.

Siklik a tó szele suttogva száll vele

bársonyos szél és hajlik a nád.

M. Fehérvári Judit