A napokban súlyos trauma ért. Képtelen vagyok valamit megérteni, hiába próbálom. Néztem balról, néztem jobbról, s még középről is, de miután nem tájleírást kívánok elemezni, s politizálni sem kívánok, illetve ma mindenki azt teszi csendben és halkan, én néha hangosabban is, csak nem éppen itt... Szóval perspektivikusan meg horizontálisan, vertikálisan és ki tudja még hogyan, mert inkább lefesteném, mint leírnám, azt mondom, fekete lenne a vászon és nem volna azon egyetlen fényjáték, de még árnyék sem. Bakacsin. Temetésre való. Mert átvertek. Csak így! Keep smiling! - mondaná Márai, de én nem vagyok Ő, meg a helyzet is más, s , amúgy sem a Halotti beszédet kívánom citálni, csak éppen tette ezt az egyház embere, aki felesküdött arra, hogy Isten nevében és a 10 parancsolatért... Ami önmagában is minden jogállam erkölcsi alapja... Szóval éppen egy ilyen valaki...
S nem kívánom részletezni, mert ilyenkor történik meg az, hogy egyszerűen csak elfagynak azok a szavak, amelyeket mondhatnék, s elhavazódom kellőképp...
De az ember úgyis mindenen túlteszi magát, s mindenből okul is, csak sajnos, én most az összes időm a felejtésre kívánom használni...
"Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
VálaszTörlésGyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dícséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom."
József Attila: Imádság megfáradtaknak
Köszönöm szépen Sacikám! :-)
VálaszTörlés