Mindenszentek ünnepén

Mindenszentek Napja

„Az európai földrész történelmére meghatározó volt az evangélium éltető hatása. Ha az elmúlt évszázadokra fordítjuk tekintetünket, feltétlen hálát kell adnunk az Úrnak azért, hogy földrészünkön a kereszténység a népek és kultúrák közötti egység s a teljes értékű ember és jogai előremozdításának tényezője volt. nem lehet kétségbe vonni, hogy a keresztény hit meghatározó és mellőzhetetlen módon hozzátartozik az európai kultúra alapjaihoz…

Az Egyház kötelességének érzi, hogy elmondja a remény üzenetét, melyet Isten bízott rá, és megismételje Európának: „A körödben lévő Urad, Istened a te üdvözítőd” (Szof 3, 17)”

(II. János Pál pápa: Az egyház Európában, 2003)

 Ma Mindenszentek napja, s nem a halottaké van.  Latinul Festum omnium sanctorum nevezik ezt az ünnepet, amely a halottak napjának vigíliája. Egy kicsit szétválik a jelentése a katolikus és a protestáns világban. Míg az előbbiben az összes üdvözült lélek emléknapja, az utóbbiban csak az elhunytakról való megemlékezésé.

November 2-a hagyományosan a halottak napja, amelynek megünneplése jóval későbbi eredetű.

Ez utóbbit 998-ban Szent Odiló clunyi apát vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó  bencésházakban. Róma csak a XIV. század elejétől vette át.

És ugye, van még a mostanában Magyarországon is divatba jött, s az az USÁ-ból indult Halloween-ünnep is. Maga az angol "All Hallows" magyarul azt jelenti: mindenszentek. A nap vigíliája (angolul "All Hallows Eve", rövidítve: halloween) a kóbor lelkek és a kelták halotti istenének éjszakája.

Ha Mindenszentekről szeretnénk többet tudni, egészen a  IV. századig kell visszamennünk. Mert azokról a szentekről emlékezik meg az egyház, akiknek nincsen külön emléknapjuk. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János korában már ünnepelték Mindenszenteket, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. Az ortodox egyházban ez a vasárnap ma is a Szentek Vasárnapja és bizony ünnep.

A nyugati kereszténységben 609-ben vagy 610-ben, de bizonyosan május 13-án lett jeles nappá, amikor is a római Pantheont IV. Bonifác pápa Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.

Az ünnep csak a VIII. században tevődött át május 13-áról november 1-jére és valószínűleg a kelták régi népi újesztendejének megszentelésével hozható összefüggésbe.

835-ben IV. Gergely pápa engedélyezte Jámbor Lajos császárnak, hogy hivatalossá tegye az ünnepet, amelyet Magyarországon először 2000-ben ünnepelhettünk egy fél évszázadnyi kihagyás után ismét munkaszüneti nappal.

Mindenszentek napján tesszük rendbe díszítjük virággal a sírokat,  gyújtunk gyertyát a halottak üdvéért. Népi szokásokban sem szűkölködik ez a nap: harangozás, ételosztás a szegényeknek, a családi ebéden vannak, akik a halottaiknak is terítéket tesznek, míg mások egész éjjel égetik z összes villanyt, hogy a hazatérő lélek megtaláljon mindent, s ne tévedjen el.

Régebben ekkor tartották a falvakban a bíróválasztást, megújították az egész tanácsot s ekkor fogadták fel cselédeket is.

A halottak napi megemlékezés egy tipikusan katolikus tételből indul ki, mely szerint Isten „színről színre” látása előtt tisztulni kell. Ekkor azért kell szépíteni a sírokat, hogy a holt lelkek szívesen maradjanak a helyükön. A bukovinai székelyek és csángók körében bevett szokássá vált, hogy ételt is vittek a sírokra.

És még egy apróság, de nem kell komolyan venni… Ha valaki nem tudott kimenni a temetőbe, s otthon gyújtott gyertyát, s esetleg ezt nem egyedül tette, akkor a népi babona úgy tartotta, hogy az hal meg először közülük, akinek leghamarabb elég a gyertyája… Ugye, milyen ismerős ez a közmondás is?

M. Fehérvári Judit