A versírásról

Néha verseket írok, noha meg vagyok győződve arról, hogy a líra tipikusan férfiaknak való műnem.
Ha végignézem a világirodalom vagy a magyar irodalom nagyjait, alig találok közöttük nőket.
Ennek számtalan oka lehet, akár történelmi is, hiszen az egyenjogúság, az emancipáció nem is olyan régi dolog.
Manapság meg a gyengébbik nem is önmegvalósít, meg gürizik otthon éjt nappallá téve...
És képtelen egyszerűen látni a dolgokat: bonyolít... Bonyolódik... Még én is...
Ma az egyik versemhez az alábbi  gyönyörűséget kaptam cserébe...
A vers linkje:

http://www.youtube.com/watch?v=WrojyprCYfg

A Csoda. Figyeltem, mert netes irodalmi portálról lévén szó, éppen én is ott voltam. Potom 3 perc 24 másodperc alatt született meg ez a néhány sor. Lelkük van. Felvidítottak.


"Nagyon szép ez a kissé depresszív belső monológ.
Filozofikus lélek-utazás, gyönyörű képekkel.
Mint, aki épp' ott töpreng a lét-nemlét kapujában.
...mégis végig az volt az érzésem, hogy egy tiszta, sima tükrű tóba merülök, a Te belső csended vizébe....
és ez jó!
Én szerettem ezt a verset!

Szeretettel: Matas"

Mégis vannak ma költőnők ebben az országban, igazi, vérbeli irodalmárok, lánglélekkel és értelemmel!

Kell több?

Így már az én művem sem számít igazán, hiszen bokrokat növesztett...

---

Mióta ezt írom, feltekintettem néhányszor, mert háttértévézek. Nálam ez annyit tesz, hogy előttem a monitor, ami TV is ugyan, de egyszerre még Ő is csak egyvalami képes lenni, a hátam mögött meg a TV, amit arra használnék, hogy nézzem, ha éppen nem számítógépfüggnék...

És történt egy kis csoda.

Valójában legalább három órája ágyaznék, de nem jutottam még el odáig, de mégis levertem egy nagyon giccses fémlámpát... A leveleit már régen lehullajtotta, hiszen fémkapcsok erősítették törzséhez, s egy kicsit árvácska is...

Vagyis nem is világítótestet, hanem dekorációt. Kirakatit. Valamelyik évben ugyanis ezt kértem karácsonyra semmi mást, mert a színei csodásak.Csodálkoztak is a boltban, hogy miért kell ez nekem, meg nem eladó és egyéb süket duma...


Így aztán értelmét veszti, hogy se funkciója, se lelke nincsen, egy tárgy csupán, amelynek a színei olykor felvidítanak és rácsodálkozom...

Ma a sugarai azonban a fenti léleksugarakkal nyalábokká lettek, s olyan igazi karácsonyi hangulatot varázsoltak bennem is...

Már csak egy dal hiányozna, egy gyermekkori, s nem is lehetne ennél csodásabb a harmóniám!