Fáradság és fáradtság

Szóval elfáradtam, de amúgy istenesen... Hogy az milyen? Nem látok, nem hallok, álmos vagyok, gépiesen teszem a dolgom... A másik felem is furcsállja, hogy beszél hozzám, de nem igazán reagálok... Állítólag megbeszéltük, hogy ma délután elmegyünk X. helyre... Mire én hazaértem, még az is nagyon nehezen jutott eszembe, hogy milyen hónap is van... Az még úgy rémlett, hogy tél, mert az egyik hipermarketben lehetetlen nem belebotlani a 167 Ft-tól kezdődő és olyan 1699Ft-nál csúcsosodó - mármint árban- mikuláscsomagokba... Ha már ott voltam, le is bénultam néhány pillanatra, mert csak elkapott a gyermekkori varázs még engem is...
Tudtam, hogy van dolgom, de nem igazán arra gondoltam, amire kellett volna... Tele van a fejem mindenfélével, mert ha határidős a munkád, s éjnek évadján azzal álmodsz, s hajnalban azzal ébredsz, akkor a valóság valahogyan messzire kúszik...
Szóval, mostanában annyit fáradoztam (fáradság), hogy olyan lebegő állapotba jutottam, azaz elfáradtam (fáradt állapot), mint a kábítószeresek... Ezek után merje nekem bárki is azt mondani, hogy a munkának nincsen a drogokhoz (amelyeket még nem próbáltam, s erre a kevés időre meg totál felesleges lenne már kinyírni magam velük, mikor van ennél jobb szer is, amit kimerültségnek neveznek)hasonló hatása...
Csak éppen az elvonó? Szóval, hogyan is lehetne ebből a mókuskerékből kilendülni? Ha jól rémlik, hatnak rám a centrifugális és centripetális erők meg a gravitáció is más egyebek mellett... Akkor, hogyan is van az, hogy gondolataim egyre többet forognak és pörögnek a levitáció körül?!
Ugyan, ki érti ezt?!