2017. november 16., csütörtök

Don't panic



                                                 Zsófi festménye 2009-ből



Zsófi egyik jegyzetfüzete kezdődik ezzel a mondattal... Felvételizni ment Pestre. És mindent lejegyzett az útvonalakkal kapcsolatosan. Először járt életében Pesten. Ügyes és talpraesett volt, s a maximális ponttal vették fel a Magyar Képzőművészeti Egyetemre.
Az iskolában soha sincsen szünet, így én itthon maradtam, de bárcsak ne tettem volna!
Azóta rengeteg szünetem van, s még több egyéb elintézni valóm.
És a tegnapi nap rám szakadt. Miután anyagilag igen megcsappantam, s volt még némi Euróm, így elindultam beváltani. Jó messze tudtam csak parkolni a beváltóhelytől. Majd egy licitcsoport egyik tagját látogattam meg. Kell nekem ilyen marhaságokkal idegesíteni magam! Aztán másfél óra pszichológus következett, aki nem tudott velem mihez kezdeni, mert végig is bőgtem a másfél órát, s egy szót sem szóltam... Ültünk. Többször próbálta elérni a pszichiáterem, szerencsémre, nem sikerült neki! Ezután elmentem hátsó kipufogódobot vásárolni a Bárdiba, mert ott van még 40 százalék kedvezményem. Csak jó volt tanárkodni! Vettem még egy-két mütyürt. Ismét egyedül voltam nő és nem szerelő a boltban. Ezután sajnos belesodródtam a kamionok közé, mert átalakítják a város közlekedését... Jó másfél óra múlva ilyen-olyan sohasem látott utcás kerülőkkel a Tescóban voltam, ahol visszaadták a pénzem, én meg a telefont. Aztán autószerelő...
És akkor este olyan rosszul lettem, mint még soha... Szerintem nem pánik volt, mert egy zsákvarrótű nőtt a torkomban, iszonyú piros volt a nyakam, a vérnyomásom pedig az egekben...
Telefonon egy barátnőm végig próbált nyugtatni... Valamennyi, de nem teljes sikerrel.
Mindenesetre, elmegyek ma a háziorvoshoz, mert várom ugyan a halált, de inkább elaludnék csöndesen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése