2017. november 19., vasárnap

Csöndszigetek és csöndhegyek







Hirtelen a semmiből egy zsákvarrótű állt keresztbe a torkában, s a nyakán tűzvörösbe öltözött és kidülledt az összes ér. Ezután villámsebesen és hallatlanul gyorsan követték egymást az események. Mindeközben végig telefonált.
A vér és a kínszenvedés útja Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig vezet - gondolta. Már a háziorvosa megállapította a rendellenes EKG tényét, amit immár másodjára írt ki a szerkezet. Nem sokkal később öt mentős érkezett meg, akik újabb három vizsgálatot végeztek el, majd elvitték. Nem is értette, miért.
Gondolatai olyan össze-visszakalimpáltak, hogy utólag nem volt képes többé visszaemlékezni rájuk. A vállain lévő keresztet sem vette le senki sem. Lelkében cipelte lánya korai, tragikusan hirtelen bekövetkezett halálának összes tényét. Immár sokadjára esett el a teher alatt. Volt, hogy a lábai, volt, hogy a kezei mondták fel a szolgálatot, pedig hosszú út állt még előtte. Néha eszébe ötlött a veje is, aki semmit sem segített a fájdalom elviselésében, sem abban, hogy megtörje a csendhegyeket, amelyeken csupán egyedül gázolt át...
Az artériás vérvétel csak másodjára sikerült. Így verték Krisztus csuklóiba is a szögeket- suhant át agyán a kósza gondolat, miközben a ruháit kereste. Megfosztották azoktól is, csupán egy lenge köntösfélét adtak rá. A hetedik vérvétel után a vörös folyadék, amelyet az orvosok tűi okoztak, stigmatizálták a textíliát, ami már inkább egy lepelhez hasonlított. Mindeközben veszekedett. Hangosan adta orvosai tudtára, hogy nem egyezik bele a CT-be, s nem hajlandó semmit sem aláírni. Már tizenketten álltak az ágya körül, s egyre győzködték. Az embólia lehetősége mindent felülír - harsogta az egyikük dühösen. Nem értik, hogy olyan gyógyszert vettem be nem is olyan régen, amitől leállnak a veséim, ha a kontrasztanyaggal összekeveredik? Olvassák már el a papírjaim! -kérlelte őket ezután már sokkal halkabban. Adunk akkor egy köptető infúziót a CT előtt és után is - felelte az egyikük. Kár, hogy egy CT-be nem lehet belehalni! - pergett előtte tudatának rejtett mélye.Belehalni! belehalni! Belehalni! - kiabálták a filmkockák, miközben olyan harmincöt perce egy bezárt mentőben felejtették  majd a házi mentősök a liftben összevissza nyomkodták a gombokat, mert mindig kitettek még valakit, de őt azért sem. Tulajdonképpen, érthető volt a bánásmódjuk, hiszen háromszor jöttek éppen érte, mikor nagy nehezen azt válaszolta az őt zaklatóknak, hogy elkészíthetik azt a felvételt, ha annyira akarják.
A feje ekkor már annyira fájt, hogy úgy érezte töviskoronát tettek rá, s mindegyik kiálló része a vénáiba, sőt még tovább az agytekervényei közé hatol, s ha így halad, akkor a Golgota összes csontja is átszeli majd azt a majdnem gömböt, ami a nyakából ered. Már a sokadik fájdalomcsillapítót nyomták a branüljébe, mikor meglátta az egyik éjszakai beteget kísérő  két ember ruhájának hátán a feliratot: "büntetés-végrehajtás". Nagy, hájas emberek vettek körül egy törékeny, vért hányó, halovány arcú nőt. Nem bírta levenni a szemét az egyik jobb oldalán viselt fegyveréről. Ha most kirántanám onnan, gyorsan felhúznám, s főbe lőném magam, minden problémám megoldódna - képzelte. A férfi ekkor , mintha csak meghallotta volna gondolatait, hátra fordult, s hosszasan nézte őt.
A CT asszisztenst aztán újra megkérdezte arról, mit gondol a kontrasztanyag beadásáról. A fiatal nő azt válaszolta, hogy ő már régen hazament volna az ő helyében. Haza? - kérdezte magától kissé eltompultan. De nincsen haza - vizionálta rezignáltan. Már így is úgy érezte magát, mintha az otthon-heroin elvonási tüneteit nyitotta volna ki Pandora szelencéjéből. Tudta, milyen kivételes helyzetben volt, mikor élt a Lánya, s most érezte először annak a huszonöt esztendőnek minden szépségét, reményeit és hitét, amelyben együtt élhettek.
Nem emlékezett arra, hogyan került egy osztályra, sem arra, mi minden történt vele az elmúlt huszonnégy órában, amíg megadatott számára egy feltámadás, melyet nem kívánt egyetlen érzékszerve sem, hiszen az életet mégiscsak annak kellene élnie, aki kívánta, mindennél jobban kívánta azt, nem pedig neki...

M. Fehérvári Judit

Debrecen, 2017. november 19.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon nehéz az ilyen fokú szenvedéshez bármit hozzászólni.
    Kicsit ideülök melléd és csenben maradok.
    Mint Jób látogatói egy hétig...

    VálaszTörlés