Ritkán járok erre, s ennek a legfőbb
oka, hogy dolgozom. Mondjuk azt, túl sokat dolgozom, mert valóban meg
kell élni. Az egykori életszínvonalamnak ugyan lőttek, s nem is vágyom
már rá, de éppen tegnap beszélgettünk arról, hogy hogy is van az, hogy
már a fodrász, mint olyan is kiesett a családi büdzséből, akkor, ha
hajfestésről van szó, ugyanis csak egyszer próbáltam én levágni a hajam,
de miután a kendő kiment a divatból, póthaj meg nem volt itthon, igen
furcsán néztek rám, midőn mégis vásároltam egy hajzselét... Azt meg
utálom egyébként, arról nem is beszélve, hogy fiataloknak való. A
kozmetikus helyett veszek egy darab alacsonyabb árfolyamú krémet, s, ha
éppen eszembe jut, még az arcomra is kenem... És megbarátkoztunk a
szemöldökcsipesszel is, ami azt jelenti, hogy köszönő viszonyba
kerültünk, olyan messziről köszönőbe...
Telefonálni nem szoktam, csak, ha nagyon muszáj, s, ahová régen
kocsival jártam, most egyre sűrűbben előfordul, hogy inkább tekerem a
biciklipedálokat, s nem nyaraltunk, nem telelünk, de őszülünk, s nem
akar úgy kitavaszodni, ahogyan az régebben szokás volt...
Panaszra még sincsen okunk, mert szeretetben élünk , ha tehetjük,
jótékonykodunk még így is, ha nagyon muszáj, kiváltjuk a gyógyszereinket
, s néha egy picit kimozdulunk a városból...
Ami feltűnő, hogy, ahogyan az élelmiszerárak egyre magasabbra
szöknek, úgy szedtem magamra jó néhány kilót, mert már nem diétázom,
noha a vércukromnak nem ártana, ha mégis megpróbálnám tartani a napi
előírt kalóriát, de ez alapból képtelenség...
És naná, hogy érdekel a napi politika, mert én már megszorítottam
magam, ahol csak tudtam, s nem óhajtok mondjuk, az internetről is
lemondani, hiszen az munkaeszközöm. És elgondolkodtam már ezen is.
És nem panasz, nem sóhaj eme blog, mert nagyon sok emberhez képest
még mindig nem élek, nem élünk rosszul, csak azt veszem észre, hogy minden félévben
csak rosszabb és rosszabb a helyzet, akár az országé is... Ellenben, ha
nem lesz fogyasztás, nem kellenek majd előbb-utóbb a munkahelyek sem...
Ördöginek tűnik a kör. Jó volna, ha egyszer egy-egy vezető politikus
cserélne bármelyikünkkel mondjuk, nem kevesebbre, mint egy fél évre, s
talán másként állna akkor az ország dolgaihoz a jelenlegi magyar
kormányzat is....
Nem csak ördöginek tűnik Judit, hanem már az is. Az élet drágul, az emberek többsége átállt a túlélésre, és reménykedik. Veled együtt én is, hogy majd a gyerekeinknek, de lehet, hogy csak az unokáinknak jobb lesz, de ne sírjunk, nézzünk kelet felé, mert nekik még nehezebb a megélhetés.
VálaszTörlésNem is sírtam én Jega, csak szomorúan vettem tudomásul, hogy lassan megöregedvén sem rózsásabb a helyzet, mint, amilyennek lennie kellene...
VálaszTörlés