Netes átverések, avagy néha szóhoz sem jutok

és sokan a vízbe fojtanának, ha tehetnék... Csak egy idő óta rólam minden lepereg... Egyet azonban nem tudok elviselni, ha a Barátaim bántják, ha igaztalanul vádolják őket, s főként azt nem, ha olyan dolgokkal, amelyeket soha nem követtek el. Van ennél szemetebb dolog? Kötve hiszem.

Nos, társkereső oldalon még nem voltam csak 28 percet kb., mert valamelyik virtuális ismerősöm próbált odacsalogatni... Igaz, nem kérdezte meg előtte, hogy egyáltalán kapcsolatban élek-e vagy mi is a helyzet, mert ezt olyan szépen átugorják azok, akik léha kalandokat, s más egyéb hasonlókat keresnek ezen a szép nagy hálón, ami majd csak lecsökken, ha már távközlési adót is fizetnünk kell lassan...
Legfeljebb visszatérünk a beszélgetésekhez, az itthoniakhoz, s ismét fényesebbé válik a lelkünk, mert nem a klaviatúrát püföljük, hanem másként gyakoroljuk az érintéseket is...

Irodalmi oldalakon ellenben meg-megfordulok... Sőt, mi több! Sajátom is van... Hosszú a történet és sok beszédnek sok az alja, de van. Úgy kb. egy hónap után meg is próbált átverni az egyik akkori tagunk, hogy erre milyen UNIÓ által nyújtott és egyéb (pl. Google) pályázatokat lehet beadni. Summa summarum még az a bizonyos cég is elköltözött, aki ezt az egészet a saját a nevében adta be, de az én aláírásommal is, miután utána jártam a dolgoknak... Ugyancsak ez a csöppet sem úriember szép sorban keresi meg az összes olyan személyt, akinek a Facebookon-on irodalmi oldalas múltja van, s könyvkiadási előlegenként személyenként 30 ezer forintot fel is vesz tőlük... A szerző boldog, mert milyen olcsón kihozzák ezt neki, s semmit, de semmit sem kell tennie cserébe, csak perkálnia és aztán néznie a plafont... Könyve az nem lesz. Akit érdekel, kérdezze meg Angel Lilithet, hogy is megy ez...

Aztán ott a másik szabadkőműves nagymester, aki beszedi a halom pénzt, s szerződést is készít, s mindezt köztudottan és felvállaltan feketén, hogy aztán úgy ordítsam le egy találkozó előtt, hogy zengjen a hangomtól az a bizonyos közintézmény... Hivatkozási alapok: van nálam egy ötéves perzsa kislány, akinek eltörött a lába és én nem tudok perzsául... Kezeit csókolom, annyi dolgom van... Én meg csak szépen hallgatok, mert azt, hogy másodjára is átverjenek, már nem nyelem le... Van az a bizonyos NAV... Csak mondom... Egyelőre...

És a legrosszabb: a közvádló... Róla szerettem volna itt írni, de nem teszem, mert nagyon megbántotta az egyik legjobb Barátom, miközben Ő saját pénzét, energiáját, idejét nem kímélve sok-sok évet beleölt valamibe, mert hitt abban az emberben és mit kapott cserébe? Keserű könnyeket és olyan pillanatokat, amelyeket, ha velem tesz meg, a bírósági idézés már ma a kezében volna...

És vannak nagyon jó Emberek is a neten, de nagyon vigyázzon Mindenki, mert Igazgyöngyök Ők, akiket nehezebb megtalálni, mint, ama gyöngyhalászoknak a kagylók mélyén rejlő tündöklő "napot"... Azonban, ha egyszer Rájuk bukkantál, őrizd a Fényüket, s légy velük bajban és örömben, mert ettől lettél több, mint egyszerűen X vagy Y, hiszen „A barát ismeri a szívemben lévő dalt, és eldúdolja nekem, amikor
kezdem felejteni.”
(Donna Roberts)

És bizony ez így igaz virtuálisan éppúgy, mint a valóságban.