Lépcsőházfestés ürügyén csak úgy

Elviekben három teljes hétig festette pontosan öt ember azt a lépcsőházat, amelyben élünk. A gyakorlatban ez olyan 10 teljes munkanapra csökkent, mert ez így dívik. Több volt a hajcihő, mint a tényleges munka, de ehhez már kis hazánkban hozzá is szokhattunk. Lett lemosható olajlábazat meg csík és fehér fal, meg fehér gáz-és villanyóra szekrények is. És irtózatos bűz is, meg kosz is. És kromofág, meg fuldoklás és új lépcső félig lejárólapozva, mert télen csúszni fog, ha teljesen leburkolják és hasonlók... Eddig műkőből volt a lépcsőnk. Most meg omlik... Mert betonkeverővel kevert valami, de a legutolsó kerítéslábazat öntésekor megtanultam ám, mi minden kell abba a bizonyos gépezetbe, így az a gyanúm, ebből simán ki is maradt valami...
Arról nem is beszélve, hogy ma két teljes óráig próbáltuk visszazárni a villanyóra szekrényünket, de nem tudtuk... És nem a kulcs miben létében volt a hiba, hanem abban, hogy beragadt... Nekimentünk késsel és hígítóval, fogókkal és mindenféle egyéb mással, sőt még a kalapáccsal is... Az ugyanis már nem a kivitelező dolga, hogy visszaállítsa az eredeti állapotokat, hanem a kedves lakóké... Akik közül most éppen kettőnek tiszta festék a keze, s erősen dühös is, mert bizony a tegnapi napon át is adták ezt a munkát...
Szintenként több százezer forintot felvéve és jó sok garanciát biztosítva mindazért az értékért, amelyet kifizettünk...


És amúgy...


Azt mondja a Lányom, hogy nem hallottak a telefon meg a csekk meg mit tudom én, milyen adókról, mert mára olyan ambivalenssé vált már számomra is, hogy mi mindent találnak még ki... De ezeket jól kifundálták az bizonyos... A napi kommunikáció miértjei és hogyanjai jól megváltoztak ugyanis az egyszerű kommunikáció verbális (szóbeli) és metakommunikációs (gesztusok, mimika, hanglejtés, hangerő, térköz, testtartás stb.) jeleinek használata során. És lehetne nyelvészetileg elemezgetni, hogy egyirányú vagy többirányú, páros vagy sem az a közlésfolyamat, amelyet a másikra akarunk tukmálni vagy csak egyszerűen jól esik beszélnünk...
Szóval, Budapest szívében nem néznek TV-t, mert minek... Leszoktak róla, s amúgy is, nem szabad ebben az országban élni... Sokáig bizonyosan nem... Így aztán nyugalmuk megőrzése miatt nem tévéznek, nem hallgatnak rádiót és hasonlók... Nagyon meglepődtem, mert a Vejem igen kemény és ismert ellenzéki hírében áll. Vagy tegyük múlt időbe...
A Klub Rádióban meg azt fejtegette valaki, hogy az okos telefonokkal ingyenes a Skype és a Google Talk is... Ja, meg a kémprogramokat is magunkkal vihetjük...


Hát így telnek napjaink... Ma felhős az ég, de a hét végén kánikula várható, meg garantált a frontérzékenység és nő a gaz vidéken, mert már megint nem jó időben permeteztünk, s sakkozunk a számláinkkal és a jövedelmeinkkel, de még játszmában vagyunk, s ha így maradunk, csak elgondolkodnak az alkotmánybírák is talán, mert ezt réges-régen meg kellett volna tenniük már...