Kőoszlop vagyok-e,
vagy madár?
Magam sem tudom már.
Sziklaszirtre, ha állok,
levetvén magam, ha
kegyel az isten
– sose bíztam ebben egészen –,
majd felmagasztal.
Sokféle átváltozás van.
Velem a legszebb esett meg:
lelkem átjárta a szeretet.
Könnyelműség ezt a kincset
vásárra vinni!
Jól gondold meg Te is, mit teszel,
élni felelősség, kezedben
az ég oszlopait tartod,
ha elejted, rád rogy.
Pusztul a világ.
A változás másféle szele kísért.
Botorság kicsinyként nagynak lenni
a hitről farizeusként énekelni.
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!…
Hagyjátok el az Úr házát!
Szégyen ott minden vásár,
csak a szeretet szava irgalom,
koszorúm, ha magamon
hagyom, talán az a jutalom,
s Tiétek a betlehemi csillagom.
A sós vízen mi is járhatunk,
az olajágat naponta lehozzuk
üresedés helyett tele kehellyel,
töltsétek meg Magatokat fénnyel!
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!…
Sírnak az asszonyok,
csattognak ostorok,
kemény szöggel átütik Megváltónk kezét,
vasmarokkal tépik ki szívét.
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!…
M. Fehérvári Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése