Húsvéti gondolataim

(Zsófi stikában lekapva a régiségpiacon... Kezében Osho:  Bátorság, Márquez: Azért  élek, hogy az életemet elmeséljem és Méhes György: Gyöngyharmat Palkó című könyvei -  Többek között ezeket is vettük, ha már kimentünk...)

Jó ez a húsvét... Ami nem tetszik benne, a Nagypéntek. Nem szeretném azt ünnepelni, hogy keresztre feszítettek Valakit értelmetlenül és ostobán, de mégis üzenetértékűen, hiszen, ha nem támad fel, soha nem lehetnénk bizonyosak abban, hogy igenis létezik az a másik dimenzió, s itt a Földön is érdemes tekintetünk az Ég felé emelni.

Na, szóval, én még ezt a mai napot sem ünneplem. A családom azért teljes menetfelszerelésben vendégségbe jön, de csak estefelé... Addig elfilózhatok azon, miért szaladok ma is, mert a menü bizony kalóriadússá lett, de nem igazán olyan semmi sem, mint lennie kellene.

Igaz, délelőtt a régiségpiacon bóklásztunk, miközben zúgtak a harangok, csodaszépen muzsikáltak, de mi csak hétfőn járunk templomba, hiszen a Feltámadást ünnepeljük. Úgy, ahogyan dédszüleim és nagyszüleim, majd a szüleim idején is. Ha jól belegondolok, a Gyerekekkel együtt immár az ötödik generációra hagyományozódik át az, milyen hagyományokat követtünk hol görög katolikusként, hol reformátusként. Menüben, étkezésben és imádságban egyaránt...

Zsófi éppúgy, mint karácsonykor, makettezik, mert a lecke az bizony otthonra szól, s nem számítanak az évkör napjai sem... Nagy kár, hiszen remélhetőleg, Neki is lesznek Gyermekei... Amúgy vegetáriánus. Most először nem festettünk tojást, de csokifigurákat sem vettünk, mert hadd szóljon ez a két nap, ami számomra négy, az összetartozásról, s arról, hogy azt tegyük, amihez kedvünk van... Meg, amit muszáj...

Amúgy sem jó ez a húsvét név, mint tudjuk, s soha nem lesz többé olyan , mint a pászkaszentelések idején...

És most fejezem be, mert útnak indultak a Fiamék is...

                                                                         (Gabi)

                                                             (És a felesége: Mariann)