2011. január 20., csütörtök

A fölösleges szavak böjtje

2004-ben a francia püspökök a böjtnek egy különleges formáját javasolták: mondjunk le a fölösleges szavakról, és használjunk olyan szavakat, amelyeknek tanúságtévő erejük van. 

Bizonyára sokszor nem gondolunk bele komolyan, mit is mondunk. Gondolkodási módunk legtöbbször nem irányított, nem ad teret a tiszta reflexiónak. Azt mondjuk leggyakrabban, ami önkéntelenül az eszünkbe jut… aztán jön a lelkiismeret-furdalás, hogy nem azt mondtuk, amit szerettünk volna, vagy pedig valami olyat mondtunk, amit nem kellett volna. Szeretnénk ilyenkor visszavonni szavainkat, de már késő… 
Vannak haszontalan, fölösleges szavaink? A felületesen gondolkodó ember azt válaszolná erre a kérdésre, hogy nincsenek. Ha kicsit belegondolunk, akkor mindannyian – az értelmük használatára eljutott gyermeket is beleértve – rájövünk, hogy adott helyzetben bizonyos szavakat, kifejezéseket nem kellett volna kimondanunk… 

A nagyböjt az arányérzék kialakításának-pallérozásának kedvező időszaka. A húsvétra készülünk, ezért azt keressük, hogy még határozottabban, még nagylelkűbben kövessük az engedelmes Krisztust. 
A bűnbánatra, az imádságra, a jócselekedetek gyakorlására való meghívás a lélek megerősítése érdekében történik. Ezáltal készségesebbé válik arra, hogy „meghaljon és feltámadjon Krisztussal” együtt. A „haszontalan, fölösleges szavak” böjtjére, a tanúságtevő szavak használatára való felhívás tökéletesen illeszkedik a penitenciatartás, az ima és a szeretetgyakorlat szent idejéhez. 

Valóban nagy önmegtagadásnak számít elhallgattatni saját hiúságunkat, és nem kimondani azokat a szavakat, amelyek csak saját énünket tömjénezik. Fájdalmas dolog lemondani a visszavágásról egy megalázás vagy sértés esetén. Gyakran nagyon sokba kerül visszafogni a kritikát, ami mintegy ugródeszkáról szökik nyelvünkről a másik ember felé. Ha elképzelésünknek ellentmondanak, a gőg versengésre sarkall minket: mennyi áldozatba kerül ilyenkor is a hallgatás vagy a kimért felelet… Szent Jakab apostol mondja: „Aki fékezni tudja a nyelvét, az tökéletes férfi” … 

Vannak emberek, akik úgy ítélik meg, hogy belegyökereztek egy baráti közösségbe, beszédük ugyanakkor tele van bántó és kétértelmű kifejezésekkel. Vajon azt hiszik, hogy így jobban meghallgatják őket? Ők maguk magabiztosabbnak érzik magukat, ha durván beszélnek, de legtöbb esetben nehezünkre esik meghallgatni az ilyen embert. 
A beszéd ilyen jellegű ”fűszerzése” éretlenségről, szellemi nyomorúságról árulkodik. 

Álvaro Correa 


Spanyolból fordította: Farmati Anna 


(Forrás: www.es.catholic.net) 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése