A blogolásról

Néha az ember elfárad, halványabban fog az agya és virtuális tolla, de ha belép a blogjába, hirtelen újra fogalmazódik benne a vágy, hogy szavakba öntse mindazt, amit látott vagy hallott. Ekkor maga a blog az, ami felveti a kérdéseket, amelyekre egyszerűen válaszolnia kell. Ilyenkor önmaga is utazásokba kezd, hogy ismét jól érezhesse magát. Senki sem mondja, hogy írj vagy ne tedd, neked való vagy sem; meghallgathatod Mások véleményeit, válaszolhatsz megjegyzéseikre, hiszen a legnehezebb mindig az igazabb felé törekvés. Abszolút igazságok pedig csak bizonyos tudományokban  léteznek axiómákként, míg meg nem haladja őket az emberiség tudáskincse és a személyes hitünkben. Meg lehet kísérelni megfejteni a világot, s elmagyarázni azt, amit megtapasztalsz belőle úgy, hogy Mások is értsék, érezzék, átéljék, de az soha nem mindenkire érvényes törvény, csak egy megtapasztalás.Miközben a világ az elszemélytelenedés felé halad, azt veszed észre, hogy itt még nagyon fontosak azok az érzelmek, amelyeket egymás felé tanúsítunk. Néha határozottak vagyunk, máskor meg ügyetlenek, de ilyenkor esik legjobban a bátorítás, hogy írjuk csak tovább azt, amit annak idején önszántunkból elkezdtünk. Valahol mélyen együtt élünk néhányan, s megtanulunk másképpen viszonyulni Mások blogjaihoz is, szinte ellágyulnak arcvonásaink, ha hasonló emberekre találunk, s elmélyülünk érzéseikben. Ez valóban Felemelő! És nem félünk attól, hogy egyszer eljön majd egy olyan nap, amikor elbukunk, mert bennünket megindít valamiféle Szépség, míg Másokat hidegen hagy. Nagyon sok Szeretet van ebben a világban, csak könnyebb kiírni magunkból, hogy milyen színűek az álmaink, s a mostani életünk, mint hangosan kimondani őket. Talán akkor leszünk a legbátrabbak, ha már nem leszünk biztosak semmiben sem, csak abban, hogy az Emberek kivétel nélkül mindnyájan Angyalok, s hisszük, a Jóság egy olyan ház, ahol friss vizet kapunk mi is, ha megszomjazunk és mindig lesz mit enni, ha megéhezünk akár valóságosan, akár lelki táplálékként.