dagad a Lélek.
Szívörömmé lészen suhanó ködben,
tisztuló tavaknak
pőre jégtestében, csillagos éjben
Szenteste fényben.
Örök káprázat ez, valami furcsa játék
a sötétben.
Az ünnep hite, íze, zamata egyre
növekszik bennem.
Tétova vagyok, hiába bódít ezernyi
édes illat
egyre csak várok a végtelenben, hol
fénykupolák alatt
nő és duzzad, érik karácsonyi szerelmem,
magához vonz,
s vagyok alkonyi lámpás ezüstös márványa, fenyőrügyfakadásnak
harangos zúgása
kétezer év szótlan várakozása, e világnak bennem is él
ezernyi áldása.
M. Fehérvári Judit
Csodálatosan öntötted szavakba ,én pedig megfürdettem bennük a lelkem....Köszönöm!
VálaszTörlésNem írtam még....
Drága Mammka!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, s nekem is vannak elmaradásaim.
Noha éppen el kellene csendesülnie a lelkünknek!
Szeretettel ölellek!