Mindig elakadok...
Ahogyan itt is...
Még mindig nem tudom, hogyan lehet oldalakat szerkeszteni, noha jelentősen megkönnyíteném a dolgom, de lehet ez a blog többé nem ugyanaz lenne, mert valószínűleg nem csupán a saját gondolataim tenném bele, hanem mindazt, ami érdekel.
Erről meg azonnal eszembe ötlik a fogyasztói társadalom. Miért jó az nekünk, ha minél többet markolunk?! Annál inkább, mert elmentem ma 4 zsömléért a boltba. Semmi másért. Tegnap megvolt a nagy hétvégi főzés, a nagy bevásárlások, s valójában csupán a mai fasírthoz való kenyérféle hiányzott.
Nem szeretném részletezni, hogy miért éppen ma kellett adventi koszorút venni, mikor van itthon legalább 5-6 régebbi, s a Lányom megígérte, hogy tervez egyet és meg is csinálja, ha már a Kolibri Színháznak jók a bábjai, akkor nekem miért is nem a koszorúi?! A Mikulásvirágról és a Korallkáról nem is beszélve, s a Jar és a Perwoll leárazásairól, meg arról, hogy elkéstem az Áhítatotról, s most a rádió hullámhosszain hallgatom az unitárius egyház alkalmát, de nem figyelek annyira oda, ugyanis már megint eltévedtem...
Csak most nem is annyira a net, mint az élet útvesztőiben. Erre szokták mondani, hogy pihenj már egy nagyot, de ... És sorolhatnám a kifogásokat, ahelyett, hogy azt mondanám: Miért is ne?
Mindenesetre ide fényképeztem egy rézkarcot. Látszik a mobiltelefonom árnyéka is... Még ez sem jött össze, ahogyan kellett volna, de "Boldogság" a címe....
Buddha tanítványa, Szubhuti, hirtelen ráébredt az üresség gazdagságára és termékenységére: észrevette önmagunk ürességét, hogy minden mulandó és elégtelen. Ebben az isteni üresség hangulatában ott ült egy fa alatt révületben, amikor hirtelen virágok kezdtek el hullani körülötte. Az istenek pedig azt suttogták:
VálaszTörlésEl vagyunk ragadtatva az ürességről szóló fennkölt, tanításodtól.
Szubhuti azt válaszolta:
- De hiszen egy szót sem mondtam az ürességről.
- Igaz - válaszolták az istenek.
- Nem beszéltél az ürességről, és mi nem hallottunk az ürességről. Ez az igazi üresség.
És a virágeső csak hullott tovább.
Ha szóltam volna az ürességről, vagy ha tudatában lettem, volna, üresség lett volna az?
A zenének szüksége van a fuvola üregére; a betűknek a lap ürességére; a fénynek arra az ürességre, amit ablaknak hívunk; a szentségnek pedig az "én" hiányára.
Anthony de Melo