Csak egy pillanat... - Úgy haragudtam...

 

 

"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket."
                                                                                      (János 15,12)

Úgy haragudtam,

hogy dühösen fordították

felém hátukat a kertkapuk,

és mindegyik szája helyén 

csupa lyuk ordított, 

hogy láss már tovább

az orrodnál Te bolond,

s az Ég sötétje tajtékos

lovakat zabolázott...

Félelmetes este volt.

Úgy haragudtam,

hogy el is bujdostam,

hiába jöttek elém

a kacagó utak,

a fák ágain madarak lesték

döbbent rettenettel,

ki ez a vándor ennyi felesleggel,

mindenféle batyuval,

s lelkében a fény miért

öltözik feketébe,

mikor ez a Föld itt

világnak fényessége, 

szerelmetes szíveink

zengő ékessége

mindnyájunk menedéke.

Úgy haragudtam,

hogy végül már

csak legyintettem egyet,

nem kell mindig győzni,

el szabad néha esni,

s ha igaztalanul bántanak,

hát tegyék,

vegyék, vigyék szavaikat,

talán egy napon

más tőről fakad

a végérvényesség,

s eljövendenek még

próféták és jelenések..

Gyarlók leszünk-e akkor is,

vagy csak mind egyetlen

picike Lélek: fellegek, mezők,

erdők fűtötte hatalmas ház...

Már nem is fáj annyira a láz.

M. Fehérvári Judit