Az ide látogatók mindnyájan a Barátaim, részesei mindennapjaimnak, s Ők azok, akik meghallják azt is, ha nem hárfákon játszanak éppen ujjaim, hanem dobpergésre riadva veszik tudomásul, hogy ma valami kizökkentette a mindennapjaim ütemeit...
Meghatódok néha a távlatokon... Elkápráztat a szeretet hatalmas ereje... A gyermeki tisztaság és rácsodálkozás a világ dolgaira, mint ahogyan ma is...
Kicsikingától kaptam egy videót ajándékba. Nem tudok Róla szinte semmit, csak azt, hogy verseinek mély szellemisége és lelkisége van. Belülről fakad minden tehetsége és eredetisége. Időtlenenek és légiesen nemesek sorai.
A Lelke pedig?! Nekem ma Ő az Ünnep, a Fenség és tudom, hogy Senki sem sértődik meg ezen, hiszen a piros betűs napokon Barátainkkal legjobb együtt ünnepelni.
Azt a bizonyos verset itt írtam a bloggeremben. Néhány pillanat alatt... Egy elúszó hangulat tünékenységét akartam sorokba önteni, s gyorsan, míg tart a varázslat. Biztosan ismeritek ezt az érzést Mindnyájan? Többé lett, s valójában a legtöbbet mégis nekem adta... És igazából Bözsikére gondoltam, arra a nagyon régi Barátomra, aki imádja az Angyalokat, s aki évek óta mellettem van a valóságban is, mint a lehető legjobb és legtisztább ember, s akinek fogalma sincsen erről a blogról... Mert meggyújtottam egy gyertyát, s a tartója egy Angyal volt, amit Tőle kaptam...
...
S ha már így kiírtam magamból mindent, hadd tegyem fel ide a kedvenc képem. A Lányom festette talán 17 vagy 18 évesen. Az egyik budapesti színház elég szép pénzt ajánlott érte... Nem engedtem, hogy elvigyék, mert hozzám nőtt a Fénye... Kalevala a címe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése