Mikor Zsófi megnyert egy Költészet Napi versmondó versenyt...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pincz%C3%A9si_Judit

akkor az Irodalmi Múzeumban (Debrecen) volt a díjátadó. A téma abban az évben a fiatalon, 34 évesen elhunyt Pinczési Judit versei voltak. Talán , 2004 volt a dátum vagy valamivel előbb.
Néztem az Édesanyját, s el sem tudtam képzelni ekkora fájdalmat!
Most annak a kilenc évnek is örülnék, amivel többet Ő a Gyermekével ajándékba kapott.

Pinczési Judit: Ha gyerekkorban találkozunk

Ha gyerekkoromban találkozom veled,

kézen fogva végigviszlek

a láncfüves udvaron,

és megmutatom neked

azt a kavicsomat,

amelyik titkos jeleket sugároz.

Ha gyerekkoromban találkozom veled,

azt mondom: a manókirály

lerombolta Palotánkat,

s azóta királyapámmal

és három királynőmostohámmal

egy sátorban élünk -

de csak azért,

hogy te erre azt mondd:

gyere velem haza.

Az éjszakai sírásokról

nem beszéltem volna,

mert a kimondott titok

virágporrá válik,

és kell, hogy legyen olyan titkom,

ami csak az enyém.

Ha gyerekkoromban találkozom veled,

némán ugrándozva

hazáig futok,

hogy különbnek gondolj,

mint amilyen vagyok.

Egyik tenyeremen egy kis ravaszság lett volna,

másik tenyeremen egy kevés rémület.

De aztán bevallottam volna azt is.