Manapság olyan könnyű szétaprózódni, s ez leginkább azokra értendő, akik nap nap után ilyen vagy olyan okokból az internet előtt töltik idejük jelentős részét. Ilyetén rám is, aki ma is munkaeszközként használja eme világhálót, miközben, el-elkacsintgat ide is, meg oda is. Így aztán nem halad. És néha éppen hetekig abban nem jut sehová sem, ami a megélhetésének alapja. Mire meg észreveszi, máris egy újabb akvárium kellős közepén találja magát kopoltyúk nélkül elég szennyes tüdőkkel, mert a saját szuverén, városi világából meg azt a környezetszennyezést viszi magával, amitől előbb-utóbb úgyis megfulladna.
Netcsapda, életcsapda? Függőség?
Nem tudom, de egy dolog motoszkált ma a fejemben, ama Marx nevű közgazdász anno minden tantárgyból alaptétellé lett gondolta, mely szerint "A nagy halak megeszik a kis halakat."
Persze, a gondolat nem éppen eredeti volt már akkor sem, mert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése