Gyere már haza, haldoklik lassan a tél is...
Tavasz lesz, s te újra tervezhetsz...
Tervezel most is valahol,
Csak éppen minden rajongásod
egy urnában lángol.
S be is falaztunk a felirat miatt...
Hogy az emberek milyen telhetetlenek!
Miért nem elég nekik egy fa például
vagy egy picinyke virágmag?
Nem! Tűz kell, mert élnek.
Nem tudom, mi a fenének
ennyi minden: például mécses
és koszorúk meg váza...
Látod te egyáltalán mivé lett
mozdulataid árja meg tekinteted
barna őszintesége,
s megnyugtató szelídsége?
Nem tudhatod, mert be vagy zárva
és nem viszünk ki többé a napvilágra,,,
Tudod, mit? Felejtsük el szépen
a halálosdi játékot, s rajzolj mindent
újra, de csak azt, aminek benned
él a kulcsa, s el ne menj klassz
fényeket csinálni Szerbiába,
s Pécsre se tedd be többé a lábad,
valahol itt kaphattad a halálos kórt,
de már nem szólsz vissza,
hogy kár volt, pedig tavasz lesz újra
és játszani kellene meg tervezni
egy hosszú életútra...
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2017. február 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése