2017. január 8., vasárnap

Ma könyvet akartam csinálni Neked...







És nem lett belőle semmi, pedig itt van a teljes anyag a gépemen. Csak éppen az előző könyvedből is öt darabot adtam el pénzért, s még egy "Nem kérek!" választ sem kaptam azoktól, akiknek privát levelet írtam. Ki is zártam őket a facebookról, akármilyen régen ismertük is egymást...
Annál inkább, mert Tőlük is tettem mondatokat abba a Posztumuszba, mert szépen írnak, lélekkel, csak lélek nélkülivé válnak, ha pénzről van szó...
Furcsa, de az emberek úgy gondolják, egy könyv az ingyen van, s nem számolják azt a rengeteg munkát, energiát - akár a villanyról is szót említhetnék - , keménykötést és színes, fényes belíveket, meg a simákat, a tördelést és egyebeket, ha megírom, mennyiért kapható a könyved.
Így tehát, nem is kíváncsi senki sem arra, mennyi minden írásod, s a másokét és egyebeket tettem csupa szeretettel abba a könyvbe...
Volt néhány barátom, aki megszponzorált valamennyivel, mert ők talán még járnak papírboltba, s ismerik egy egyszerű 192 és 252 oldalas (Van ilyen?) notesz, emlékkönyv árát...
Azok, akikkel dolgoztál, hallgatnak...
Jó nagyokat ígérgettek, észre kellett volna vennem a turpisságot, de másállapotban vagyok. Nem a születés előttiben, hanem inkább az elmeneteli időszakéban.
És, amit Pestre küldtem - egy kivételével -, rendre visszajött...
Összeszámoltam ma csak úgy a hecc kedvéért a postaköltséget, ami egyszerűen elillant a semmibe, meg a benzint és a parkolási díjakat a posta előtt...
Nem volt vicces. Egy havi teljes jövedelmem oda...
Szóval, írok Neked még egy könyvet, s nem hallgatok többé azokra, akik azt kérik, ennyi és ennyi legyen a példányszám...
A mostaniért meg jöjjön csak érte, akinek mégis kell belőle!
Szomorú lettem, de nem meglepő, minden egyes napom így megy el... És nem akar elröpülni az életem...
Az a Szerbia... No, oda nem lett volna szabad betenned a lábad soha, meg a POSZt-ra sem, meg egyáltalán, nem is kellett volna ennyit dolgoznod, bassza meg!
Amúgy kiakadnál, ma egész nap Stephen Hawking munkásságával ismerkedtem. A fekete lyukak mégis eltűnnek, de a körülöttük lévő gyűrűkből kinyerhető minden általuk tárolt információ. És lehetséges az időutazás. Elméletben. A gyakorlatban sohasem, mert annyi energia a világon nincsen, amennyi szükségeltetik hozzá...
Ha tudnék, egy évvel ezelőttre mennék vissza, s beadatnám Neked a védőoltást az agyhártyagyulladás ellenit... Nem is értem, miért nem kaptál ilyet Kanada előtt... És majd eltűnik az agyhártyagyulladás is, mint a fekete himlő, ami ellen a velem egy időben születettek kaptak utoljára oltást... ÉS BE VAGYOK OLTVA... 2 ÉVE MÁR. STREPTOCOCCUSOS  TÜDŐGYULLADÁS ELLEN... Nem értem én magunkat... Téged, engem, Kriszt, Kanadát, senkit többé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése