Régen nem jártam itt...

Ha az embernek van egy blogja, alapvetően a szabadsága is megvan ahhoz, hogy akkor írjon bele, amikor csak szeretne... Néha azonban az írni fogalma is nagyon távolinak tűnik, habár alapvetően mást sem csináltam az elmúlt néhány hétben, csak írtam, miután ez a munkám. Csak, ha pénzért és megadott témák alapján ír az ember, akkor a létrejött produktumban pontosan benne van egy bizonyos sajtóorgánum tulajdonosának az ars poeticája, s még talán a grafikusoké, illusztrátoroké is sokkal jobban, mint ő maga... Ez egyébként, mikor van munkád, s ez a munkád, egy csöppet sem zavaró... Ha elég régóta csinálsz valami ilyesmit, akaratlanul is kialakulnak benned is bizonyos mechanizmusok, s valójában csak elkezdeni nehéz bármit is... Én pl. rendszeresen TV-t hallgatok, s nem nézek akkor, ha írni kell, de máskor sohasem... Még meg is jegyzem, mi minden történik a világban, s nem is igazán értem azt, hogy miért... Azt bezzeg egy nap múlva már nem tudom, miről is értekeztem az előző 24 óra valamelyikében... Aztán, ha írni kell, akkor feltétlenül, s most azonnal el kell utazni is, így majdnem megvolt a nyaralás fejezet is... A többit majd jövőre! És bizony, ha írni kell, elfelejted, hogy közreműködő vagy, de már nem sokáig egy blogban (http://gezenguz-guci1958.blogspot.hu/), hogy segíts szerkeszteni, s azonnal megpillantod, hogy ott nem működik a zenelejátszó, s az ott megfogalmazott legfelül lévő tanács meg éppen jókor jön, de mindez eltörpül ahhoz képest, hogy kiszakadtál a netes létből, s éppen jókor, mert volt időd elgondolkodni annak az árnyoldalain is, így bizony ezután is visszább veszem a gyeplőt, s nem csapok csak azért is a lovak közé, mert a valóság mégis ezerszínűbben pompázik, hiszen úton lenni virtuálisan mégis egészen más, mint a valóságos utakat járni...