Ha sokat netezel, kiábrándulsz... Netlogblog

Biztosan tudnék blogot írni, vagyis azt teszem, de fékezem magam... Elnézem az internetes ténykedésem, mármint 2009 óta, s megrettenek... Előtte maximum keresésre és emailezésre használtam a netet. Itt kezdtem, úgy rémlik legalábbis, a Netlogon. Aztán volt az a Csillagszemek nevű irodalmi portál, ahol szerkesztettem, s ezért fényképezgettem... Íme, a kérdésedre a válasz Tibor! Nem kell szerkesztenem Hála Istennek, így nem is fényképezek. Mióta van az Allegória, olyanokat kaptam a fejemre, hogy néha azt sem tudtam, mély depresszióba, éber kómába essek-e vagy esetleg pereljek-e be egy-két elszánt tollforgatót vagy úgy nevessek, hogy abba se tudjam hagyni... A valóság az, hogy csalódtam az emberek zömében. Még azokban is, akiket személyesen ismerek. Olyan sokan hazudnak, hogy az szinte hihetetlen! És a neten egyetlen kattintással le lehet ellenőrizni kék halál röpítette-e el valaki gépét, mert ilyenkor katt a Face-re! Aki ott van, úgy sem bírja ki, hogy ne lájkoljon, mert, aki netezik, más dimenzióba csöppen, s minden egyes közösségi oldalon megtalálja azt a kaput, ami éppen beengedi abba a virtuális világba, amely hosszú időre, akár évekre is fogva tartja... Jó kis agymosás, az már tuti!
Elnézegettem magam is... Van egy rahedli honlapom: a felére nem is emlékszem, a másik felénél nem tudom a jelszavam vagy a belépési nevem, így ott lógok a hálón akkor is, ha éppen semmi keresnivalóm sincsen ott, mert érik a sárgabarack például, s azt be kellene főzni, meg halad az élet, s múlnak, peregnek az esztendők... Értelmesen kitölteni a napokat úgyis lehet, ha csak egy fél órára lépek be ide, s gyorsan szétnézek, s, akiket valóban Barátaimnak gondolok, ott hagyok is valami jelet... Persze, nem mindenkinél, mert napi 30 percet, s nem többet engedélyeztem magamnak, mióta egyre csak növekszik a virtuális barátaim száma, akár egy Guinness rekordkísérletben a rétestészta...
És nem akarok Jehova tanúja lenni és nem kívánok beszállni piramis alapú üzletekbe (Csak a legelső linkre kattintottam rá, s elég is volt:
https://docs.google.com/document/d/103TH8kHWqry...-

https://docs.google.com/document/d/11srwWjwXLvJ...- ), nem kívánok a TWOO-ra és egyéb mindenféle vacakra regisztrálni, ha napi 200 emailt kapok sem...

És a net ápol, s eltakar, megóv egyeseket, de én nem szerettem soha egyeske lenni, megelégedtem a ketteske vagy négyeske vagy a száztizennégyeske szerepével is... Hogy kik vagyunk, s honnan jöttünk, erre nem itt fogunk választ találni úgysem...
És veszélyes a dimenziókapukat nyitogatni, mert az időutazást még nem találták fel, habár a NASA egész biztosan kísérletezik ezzel is, de a net is egy dimenzió, mint fentebb említettem vala. Végül, rólam minden tudható, s most jött el talán az idő, hogy ettől egy picit elborzadtam és bele is fáradtam...
Ha pedig az igazságot nem merem leírni arról a világról, amelyben éppen most és éppen én élek, mert a sajtószabadság oly mértékben cenzúrázott még itt is, vagy, mert úgy felmegy a vérnyomásom egy barát azonnali reakciójától, hogy a Coverex is alig húzza le, ami elég jó vérnyomáscsökkentő azért, megéri akkor is ez az egész?! Dehogy éri! Egy életünk van, azt kell tartalmasan eltölteni, még a net előtt is....