Mi mindent tilos ma Magyarországon

Tilos az utcán élni. Csak azt nem tudom, milyen szociális háló az, amelyik magára hagyja a hajléktalanokat, s kiteszi őket a közterekről, utcákról is. Már abban sem vagyok egészen biztos, hogy valaki önhibájából lesz hajléktalan. Még akkor sem, ha most, 2012-ben azt ontja a média , hogy a bankok már akkor tudták, milyen veszélyes devizában hiteleket felvenni, amikor ezeket egyáltalán folyósították, s elárasztották velük az egyszerű állampolgárokat. Ha én egy felelős, de nem banki szektorban dolgozó és nem a tranzakciókhoz, gazdasági folyamatokhoz értő ember vagyok, honnan tudhattam volna ezelőtt X évvel, mi a jó nekem?! Nekünk is volt devizahitelünk, abban a szép frank nevű pénznemben, de Istennek hála, tavaly novemberben le is járt.
No, vegyük a hajléktalant! Legyen Y nevű valamikor középrétegekhez tartozó, akár sokdiplomás egyén. Devizahitel, tönkre ment házasság, először talán albérlet, később az utca... Tisztálkodási lehetőség és napi egyszeri étkezés még talán valamelyik szervezet segítségével megoldható, de a munkahely nehezebb dió. És hol éljen? Az utcán leginkább. Főként nyáron. Itt, Debrecenben én nap mint nap elmegyek a római katolikus egyház ételosztó helye mellett, s bizony, hosszú sorokban várakoznak az utcán arra a bizonyos délidőre... És honnan veszik, hogy a hajléktalan egyénnek lesz 100 000 Ft-ja kifizetni a bírságot?! S, ha nem lesz? Akkor közmunka vagy elzárás. Talán, a második eshetőséggel jobban is jár, mert legalább a lakhatáshoz való jogát visszakapja.
Tilos a hajléktalanoknak kukázniuk. No comment. Persze, én is szeretem a rendet, s nem jó a szanaszéjjel dobált kuka tartalmát látni, de , miért is nem tud az állam semmiféle ellátást sem adni bizonyos társadalmi csoportoknak?
Tilos a kutyát az utcára kitenni. Nincs kutyánk, s, ha lenne sem tennénk ki sehova sem, de el tudom képzelni azt a léthelyzetet, amikor az embernek választania kell, ki egyen, s nem gonoszságból, pusztán abeli megfontolásból kerül az a bizonyos eb az utcára, hogy talán egy olyan gazda talál rá, aki el is tudja látni. És még ez is csak egy fikció, mert mi van akkor, ha az a rosszcsont egyszerűen csak elszökik?! Ismét bírság vagy közmunka...
Szabálysértés, törvénykezés, szigorítás...
A büntetés szigorában elvben nem hiszek, mert azt tudomásul kell venni, hogy a büntető állam, a rendteremtés, a büntető tételek emelésével nem fog eredményeket elérni.
Ráadásul az utóbbi öt esztendőben visszaestek a szabálysértések.
Ha valaki a büntető eljárás során a tárgyalóteremben renitenskedik, akár 500 000 Ft-ot is fizethet... Persze, ha van miből.
És valahol valakik homályosan ugyan, de előre eldöntik azt az egy szót, hogy büntetés... Persze, nem teljesen behatárolva, hogy mikor és mennyit...
Az autósokról már nem is beszélnék... Holnaptó újabb csúcsot dönt a benzin ára... Az autóparkunk folyamatosan öregszik, mi meg csak egyre őszesebb hajunkkal és ráncaink megszaporodásával szembesülünk nap nap után...
A Velencei Bizottság kifogásokat emelt a magyar jogszabályok ellen... Már csak legyintünk egyet erre a hírre is... Mindegy. Egy azonban mégsem annyira neutrális: Kérem szépen, én itt és most élek... És egyre inkább a közöny az, amely meghatározza napjaim, mert tenni semmit sem tudok mindezek ellen, legfeljebb bevonulok közmunkára, ha egy szép napon mégis elmondom, furcsa megfogalmazású alaptörvényeinkben miért az állam, s miért nem az állampolgárok érdekeit kell figyelembe venni... Mert a libikókaló átesett a jogalkotó oldalára, én meg csak nézek a döntéseknél, mert jogbizonytalanságban bármilyen visszásságok előfordulhatnak...