Elmondanám, ha lennének hangjaim,
ma próbáltam összeilleszteni a szavakat,
de csak a szakadék szélén táncoltam,
akár Tarotban a Nagy Árkánum Bolondja,
s nem volt hűséges társam sem mellettem,
hogy a mély légszomjától visszarángathatna.
Elmondanám, ha lennének betűim,
a szófajok ma összekeveredtek bennem,
igéket láttam el névszók ragjaival,
s a főneveket melléknévként fokoztam,
mégsem lett vad káosz e zűrzavarból,
hisz, amit tudtam, halként eltátogtam.
Elmondanám, ha lenne még nyelvem,
bántottak ma, s ez annyira közömbös,
mert ezt teszik mindig, kik valamiért égnek,
mély oka fogyottá szemükben így válik az élet:
a másoké, hiszen semmiség az, hogy én egyre
csak mondatokat és nyelvtani szabályokat keresgélek.
Elmondanám, ha nem a halotti mise zenéje zúgna,
ne keress máshol, mert e versben nyugszom ma,
s nem fényesedik fölöttem semmi sem,
csak az eső az, mi könnyeit egyre csak ontja,
és nem volt hűséges társam sem mellettem,
hogy a mély légszomjától visszarángathatna.
M. Fehérvári Judit
Félelmetes, ahogyan írsz. Itt kuporgok az oltár tövében és nem találok szavakat.
VálaszTörlésA szenvedés titok és misztérium.
Judit könyve így fogalmazza meg: "Ezért adjunk hálát az Úrnak, Istenünknek, aki próbára tesz minket, éppúgy, mint atyáinkat. Mert amint őket megpróbálta, hogy kifürkéssze szívüket, ugyanúgy minket sem büntet, hanem inkább figyelmezteti Isten a próbatétellel azokat, akik hozzá közelednek."
Ámen
Drága Saci! :-)
VálaszTörlésNekem csak a római-és a görög katolikus Újszövetség van meg, s csak a református Bibliám teljes, ezért Judit könyvének történetét ismerem ugyan, s meg is tudnám nézni a neten is, de nem olvasom. Milyen furcsa ez! Nagyon szép idézettel ajándékoztál meg!
Szívből köszönöm Neked!
Sok -sok szeretettel: Ditta