2011. március 17., csütörtök

Memento mori!




Találkoztam a megváltással
Gyolcsfehér ruhája mögötte libegett,
S valamennyi ebből az időtlen pólyából
Rám is tekeredett.

Nem szóltunk egymáshoz,
Épp csak biccentettünk egyet,
Én az élő, ki csupán vigaszért rebegett,
S Ő az örök, ki a Fényből lélekgyémántokat szedett.

Sós szeleket simított arcomra,
Hogy ne érezzem soha a könnyeket,
Hisz ez az íz oly ismerős már,
De a keserűvel mégsem versenyezhetett.

Nem találom a dalt soha többé,
Haragom pompájában egyre csak temetett.
Később aztán zöld epétől szédelegtem,
Mi vad sírásóként őrizte bennem az Életet.


M. Fehérvári Judit

2 megjegyzés:

  1. Drága Ditta! Nem tudtam mit jelent amíg meg nem néztem a "Memento mori!"-t.
    Ismersz már és tudod, hogy most én várok vigasztalásra, mert szó szerint és valóságnak veszem az írásaidat.

    Az élet titka: "a halál előtt meghalni", és rájönni, hogy nem létezik halál.

    Örök barátsággal: Saci

    VálaszTörlés
  2. Több jelentése is van Drága Sacikám! :-)

    Ne aggódj, nem a mi dolgunk ítélni óráink, éveink fölött, de néha olyan jól esik kiírni magunkból kétségeinket...
    És ne olvasd el a következő blogom!

    Puszillak!

    VálaszTörlés