Reményik Sándor: Holdnak is rossz voltam - Szilágyi Piroska emlékére

Holdnak is rossz voltam

Nekem nincsen már mondanivalóm. 
Úgy érzem: aki általam is szólott, 
Elmondta, amit mondani akart. 
Ami belőlem "istenarcú lény" volt, 
Az a kevés kizengett, elsugárzott.
Az "őrült sár" kering még s bújdokol. 
Csillagrendszernek tagja voltam én is, 
Csillagrendszernek tagja lenni mégis, 
Kis, vak bolygóul is: nagy kegyelem. 
Sütöttek rám csodálatos Napok,
A Fény fölségét csak felszínem fogta, 
És mégis napnak hittek engemet,
Napnak - holott én holdnak is rossz voltam. 
Kialszik most kölcsönkért kicsi fényem.
Nem baj, a csillagrendszer rendületlen, 
Nem baj, a tejút meg nem fogyatkozik, 
Nem baj, szeg se hull ki a végtelenből, 
Nem baj, valahol élnek és forognak
S ragyogva zengnek a Napok tovább.
Segítsetek, segítsetek nekem most! 
Nagy-nagy munkára adtam magamat, 
Két tenyerembe fogtam a Napot, -
A Napot, az én lement Napomat 
Akarom a tengerből kiemelni.
Fénye csak rólam permetezett rátok, 
Most azt akarom, hogy látva-lássátok! 
Segítsetek a Napot kiemelni,
A Napot, az én lement Napomat 
Az elmúlás viola tengeréből.
Nekem nincsen már mondanivalóm. 
Csak Téged szeretnélek mondani, 
Mutatni, hirdetni és zengeni 
Egyre.
Téged mondani a Te szavaiddal, 
Téged másolni lassan, levelenkint, 
Mint ó-kódexből hajdani barátok 
Másolgatták a szentek szavait. 
Nap-lelked kódexe fölé hajolva 
Találjon engem is a pírkadat, 
Alázatos és szent örömben égve, -
Míg másnak is nyilvánvaló leszesz
S fölkelsz sokaknak teljes ragyogással.

1932 október 16.

(Forrás:Magyar Elektronikus Könyvtár)