Mostanában

Mostanában semmi sem úgy sikerül, mint azt előre eltervezem. Néha csak elfelejtek dolgokat, hosszan töröm a fejem valamin, ami annyira evidens, hogy később szinte fáj a felismerés, de éppen ott és akkor, amikor kellett volna, amikor mindennél nagyobb szükség lett volna arra az információra, egyszerűen kiesett az emlékezetem rostájából, hogy aztán villanásszerűen eszembe jusson, amikor dolgozom, amikor vezetek, amikor főzök vagy éppen akkor, amikor aludnék.
Hajszás korban élünk. Mennyi munkánkba került pedig, hogy valahova eljussunk, hogy ott helyt álljunk, hogy mentálisan mégsem sérüljünk, hogy céljaink és hagyományaink megmaradjanak, s néha mégis egyszerűen minden  elillan, mert vágyunk a biztonságra, mindennél jobban szeretnénk a régebbi idők nyugalmát visszahozni. S megteremtjük magunknak a feledés biztonságát, s néha akkor is, amikor nem kellene, amikor koncentrálnunk szükségeltetne, hogy aztán jobb esetben jót szórakozzunk szétszórtságunkon, vagy csupán elszomorodjunk, s elhatározzuk, hogy ideje felállítani fontossági sorrendeket és megteremteni a pihenés biztonságát, a sajátunkét. Éppen elég baj van ebben a világban... Ökológiai és gazdasági árvizek borítanak el bennünket, s ezek szivárognak a bel -és árvizekből, a nyugdíjrendszer széteséséből, s lehet, hogy ma még van elegendő homokzsák legalább felfogni valamit belőlük, de a holnap bizonytalan, mint lassan az is, hogy havonta csupán egyszer van benzináremelés, mert immár kéthetente, de még mindig szerdán, s lassanként a szerdai napot s törülnünk kellene a nemszeretem hétfőkön kívül... És megint zuhog a hó, ami nagyjából rendben van januárban, csak éppen vagy eszünk vagy a fűtésszámlánk fizetjük be hiánytalanul... Esetleg kiköltözünk valahova vidékre, hogy ismét megismerkedjünk a fejsze hangjával és a fűrész fütyülésével, s boldogabbak legyünk, ha mi magunk tesszük a kályhába a gyújtóst, hogy az dalolhasson, s ne legyen időnk mindenféle virtuális szétesésekre sem, hanem esténként ismét kezünkben könyvvel és a  beszélgetések meghittségének nyugalmával hajtsuk álomra fejünket, mert ezt még szabadon megtehetjük.