Tíz esztendő elteltével derült ki, hogy komoly személyiségzavarai vannak... Már nem tartjuk a kapcsolatot.
És van valaki, akit nem ismerek személyesen, de egy netes oldalon futottunk össze. Első látásra és a sokadikra is nagyon antipatikus személyiségjegyekkel rendelkező, önbizalom-túltengéses, a világon és az embereken felülálló, mindig mindent csak bíráló, s állandóan a pszichológiát, mint pozitív megerősítéseket adó, tudományt emlegető már-már negatív szellemi lényként definiáltam magamban...
Mert mi, emberek ilyenek vagyunk. Külsőségek, kisugárzások, s ha nem tetszik valami, tovább is állunk. Ezt pedig legkönnyebben a neten tehetjük meg. Nincsenek elvarratlan szálak, nem keressük többé azt a linket... Kitöröljük, s feledjük magát az oldalt, kétségeinkkel együtt, amíg saját lelkünkben is nem teszünk helyrehozhatatlan károkat...
És eljött a Karácsony , majd az Új Esztendő és kiderült, hogy nagyon is esendő, s mindaz a burok, amibe bezárja önmagát, csak védelem... Kíváncsi lennék rá, vajon ki ellen is, de miután az első eset megtanított arra, hogy ne tovább, mert egy évtized azért a mi emberi léptékű életünkben is komoly időfolyam, mert, amit ma elmulasztunk, hogyan is hozhatnánk helyre majd egyszer, ha a naptárban más számjegyek lesznek már, s mi is kevesebbet várunk a többiektől, a másik embertől, ha élünk még...
Így aztán mára hagyom is a pszichológiát, hiszen egyedül a szeretet a fontos, az önzetlen, amit itt és most a Családommal közösen alakítunk ki, s ami bizony "hosszan tűrő és nem kérkedik, nem fuvalkodik fel", mert
nem más, csak Szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése