Fekete hegyek között
fehéren,
csobogó patak fölött
szerényen
megjöttem íme Hozzád
szegényen,
mert nem hoztam mást csak a
lelkemet
és bajok ellen csak a
kedvemet
s a hideg ellen forró
szívemet.
Úgy jöttem, mint más vándor
bús legény
ki minden vert haragnak
jó edény,
kinek nincs semmi címe, csak szegény. . .
úgy jöttem, mint felhők az
ég alatt,
mint az ősz elől húzódó
madarak
nesztelenül - hátul a
kert alatt. . .
és most itt vagyok Nálad
szegényen
fogadj csak egyszerűen,
szerényen
és add a lelked izzón,
fehéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése