Gettó milliomos

Mostanában filmeket nézek. Próbálom bepótolni a színház hiányát, mert ebben az évadban bizony nem jutottam még el egyetlen előadásra sem, noha voltak esztendők, amikor ki sem lehetett onnan rugdosni, mert minden egyes darabot legalább kétszer is megnéztem. Más az időbeosztásom, s valójában tavaszra tettem a "Szép hazugság templomának" látogatását, mert az időjárás is azt duruzsolja a fülembe, hogy maradjak én csak a fenekemen esténként, s ne akarjam a sorsot kísérteni. Megvárnak az élmények, kiforrnak a színészi játékok, nem maradok le semmiről sem...
India, szegénység, egy nyomornegyedben felnőtt fiú és a  nálunk "Legyen ön is milliomos!" elnevezésű játék, amelyben a főhős, Jamal megnyeri az álomdíjat, miközben valódi lexikális tudása semmiről sincsen. Nagyon mély érzelmei, megélt élményei vannak, s a történelem, amely belopódzott az Ő személyes életébe is. Számunkra, akik mindig sírunk az életszínvonalunk miatt,  elképesztő a szegénység, a rabszolgasorshoz hasonló gettólét, az embernek valóban tárgyként kezelése, akinek vagy van anyagiakban kifejezhető értéke vagy nincsen. Rácsodálkozom mindenre, mert más, mint, amit itt megszoktam, de mégis emberi, hiszen ugyanazok a mozgatórugók viszik előre az érzelmeket, mint mindenütt a világon. Szeretet és gyűlölet, kapzsiság és gonoszság, empátia és félelem... A filmkockák mély szegénységbe és  gyönyörűséges helyekre varázsolnak. Mindez annak apropóján történik, hogy az utolsó kérdés előtt a rendőrség vallatja Jamalt, hogy vallja be, hogyan csalt, mert az kizárt, hogy minden kérdésre tudja a választ egy ilyen nincstelen teahordó, mint ő. S ekkor kibontakozik a fiú tizennyolc évének azon periódusa, amire még vissza tud emlékezni. Édesanyja meggyilkolásától kezdve a szerelmével való találkozásig, s annak a folyamata, hogyan válnak testvérével, s a lánnyal együtt másnak pénzt kolduló szolgáivá, hogyan szöknek meg, s mi minden történik még velük a játék kezdetéig. Az életállomás részei pedig megjelennek a kérdésekben. A film ezt visszaemlékezések formájában oldja meg, de nagyon pazar módon. Közben láthatjuk azt is, hogyan modernizálódik, s mekkorát fejlődik India. A mozi vége természetesen happy and, noha ebben azért én nem voltam biztos, amíg néztem, s ezért varázsolt el igazán.Mindenesetre a készítők nem hazudtolták meg kultúrájukat, mert a végére az az örömtánc nem kellett volna, de egyébként katarzist tud adni a mozi is, ha az remek!