A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Te érted fordulok Hozzája…
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És mégis minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha járva-kelve hallom a világot,
– Hazugság minden második szava, –
A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mitsem hallana,
Egy oly világon vágynék akkor élni,
Mely mindig mindig igazat beszél: –
E csunya, piszkos, e hazug világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha ketten, hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér: –
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése