Ünnepek után

Egy kicsit kiüresedtem, noha egy napja múlt el karácsony. Egy picit be is sokalltam, noha ezt nem szívesen vallja be az ember még magának sem. Talán túl sok volt a külsőség, s kevesebb a belső lélek.Vasárnap estére el is fogyott a sóvárgás, a vágy, csak az ágyamnak tudtam igazán örülni.
És ilyenkor mindig eszembe jutnak a listáim, teendőim, fáradozásaim, s az is, nem másnak, csakis önmagamnak tartozom számadással az ünnepeimért, az ünnepeinkért. És itt jön a többesszám, mert ha nem az odafordulás hite hatja át a születés csodáját, minden felesleges és oka fogyottá válik. Nem szeretek ajándékokat vásárolni, jobban szeretem a békés, meghitt ünnepeket. Az ideit nem ilyennek éreztem. Sokkal inkább áthatotta a megfelelés vágya, a mindenből a legjobbat reklámok által sugallt, s nekem csöppet sem szimpatikus elve, de szerettem volna, ha nyomokat hagy, ha emlékezetes marad, mert valamiért nagyon fontos mérföldkő volt az idei karácsony. Belső, személyes ügyem, mi végett is.És természetesen nem lett olyanná, amilyenné máskor, mert a melegséget nem a lakás hőfoka, s az ajándékok értéke adja, hanem a vágyódás, várakozás, ami most valahol nagyon messze maradt tőlünk.