Böjte Csaba adventi üzenete

Date: 2010/12/4
Subject: Böjte Csaba ádventi üzenete
To:

**********************************

Meggyújtottam két szál gyertyát!

Talán életem egyik legsötétebb időszaka a Szent Ferenc Alapítvány

beindulása utáni második, harmadik év volt. Az anyagi gondok, a hatósági

zaklatások, néhány munkatársam megtorpanása nagyon elkeserített. Kicsinek,

sebezhetőnek, gyengének éreztem magamat a mindennapi feladatok előtt.

Mindenütt sötét felhők és nehézségek voltak, és én újból és újból

megtapasztaltam a magam és a munkatársaim korlátait, melyek alól szerettem

volna kibújni. Ültem a kápolnában és Jeremiás próféta szavaival keseregtem:

"Uram rászedtél, és én hagytam magamat rászedni.... " Majd beláttam, hogy az

önsajnálat nem vezet semerre, és segítséget kértem az újszövetségi

szentírástól, mely a Luk. 2, 34-nél nyílt ki...

A Próféta megmondja Máriának, hogy szívét tőr fogja átjárni, de Mária a

sok-sok nehézség miatt nem keseredik el, nem esik pánikba, hanem elmegy a

templomba, és két gerle fiókával fejezi ki áldozatát, háláját az ő Szent

Fiáért... Nem ő kér Istentől hálát, ajándékot a világ megváltásában végzett

munkájáért, hanem ő ad ajándékot az Istennek, amiért rábízta Teremtője a kis

Jézust. Jó volt megérteni, hogy igazából nem csak feladatot kapott az

Istenanya, hanem egy hihetetlenül szép lehetőséget is, melyért ő hálás, és

melyet alázattal meg is köszön. Számára az ő Szent Fia egy drága ajándék,

egy létra, mely a mennybe vezet. E kemény feladat által Mária

kibontakozhat, felnőhet oda, hogy a Mennyek Királynője legyen. Az ö

nagysága, hogy felismerte a lehetőséget és bátran Isten kezét megfogva útra

is kelt.

Letettem a Szentírást, elővettem két szép gyertyát és meggyújtottam az

oltáron. Lelkemet hihetetlen belső béke, öröm és erő járta át. Megértettem,

hogy nem elfutni, kibújni kell a mindennapok feladatai elől, hanem, bátran

szembe menve velük, megoldani azokat! Mindent átalakított bennem az, hogy

Mária példájára én is meg tudtam köszönni a magam feladatát az Istennek.

Megértettem, hogy igazából, boldog alázattal nekem kell hálát adnom a

gyermekekért, a kollégákért, a mindennapi nehézségekért, mert azokat

felvállalva, alázatos becsületességgel megoldva, én is a marék por,

felnőhetek oda, hogy a jó Isten partnereként, a világ tovább teremtésében

részt vegyek, és talán egyszer én is a világ Urával egy asztalhoz

ülhetek...

Persze ez a tisztán látás, megvilágosodás ott a kápolnában, nem csak

leállította a feladatok előli menekülés vágyat bennem, hanem hatalmas

erőket, forrásokat fakasztott szívemben. Megértettem, hogy én e sajátos

feladat megoldására születtem, az árvák befogadása az Isten adta nagy

lehetőség számomra. Lassan, ahogyan szembefordultam a feladatokkal, és nem a

menekülést, hanem a bátor kiállást választottam, a nehézségek kezdtek

meghátrálni, eltűnni. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni, a mindennapi

gondok embert próbáló erőfeszítéseiben, az Isten gondviselő jelenlétét.

Kedves gyerekeim, ne féljetek a munkától, a mindennapok őrlő

erőfeszítéseitől. Ne bátortalanítson el benneteket saját gyengeségetek,

korlátaitok tudata sem. Isten az Ő nevében elinduló kis emberke győzelmében

akar megdicsőülni. Kicsinységünk, ne gyávává, hanem csak alázatossá tegyen!

Az aki a teremtés hajnalán a semmiből a világot teremtette, Az ha

felvállalod a feladatodat és bátran neki feszülsz akkor általad tovább is

teremti a világot. Csodálatos a hatalmas Isten gyermekeként egy kis

morzsáját e világnak alázattal kézbe venni, és szerényen ráfigyelve

elkezdeni formálni azt. Hiszem, hogy egyetlen dolog mit lázasan keresnünk

kell itt ezen a földön, az a mi saját feladatunk! Az a becsületes munka,

mely által a világunkat tovább teremtő Isten partnerei, társai lehetünk.

Tudom, hogy [a felvállalt munkánk visszahat ránk, és nem csak a kezünk által

épül, szépül a világ, hanem általa mi magunk is megszépülhetünk,

kiteljesedhetünk, és megszentelődhetünk.

Hihetetlen távlat, a mindennapi becsületes munka, egy porszem számára!

Számunkra, emberek számára az egyetlen létra, mely összeköti e földi létet

az örökkévalósággal: a családunk, a munkahelyünk, a népünk gondjait

felvállaló mindennapi kitartó erőfeszítés. Csak az Isten által felkínált

szent feladataink megragadása által van esélyünk, hogy a természetfölötti

világba felkapaszkodjunk. Amennyiben botladozó gyermeked, férjed, feleséged

kezét elengeded és önzőn csak a magad kényelmével törődsz, lehet, hogy

csendesebb, egyszerűbb lesz az életed, de egészen biztos, hogy csak sodródó,

céltalan falevéllé válsz. Istentől kapott hivatásodban, munkádban melyet

Isten rád bízott, megszentelődhetsz, megtisztulhatsz és megtapasztalhatod,

hogy milyen édes és gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján

járni. Lehet, hogy a feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de ne

félj, mert a mindennapok tüzében Krisztust hordozó kenyérré válsz...

Szeretettel bátorítlak, az adventi csendben: te is tedd a magad két gerlédet

az oltárra!

Testvéri szeretettel, cs.t.

2o1o nov.3o

Jót tenni jó!!

www.magnificat.ro