2010. december 10., péntek

Angelisz Irini: Fénytenger

"Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut:

A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető ember! "

1 megjegyzés:

  1. Dittám! Nem találok szavakat, olyan szép ez a vers. Annyira Igaznak találom Terád!
    Névnapodon tetted ide a blogodra, amikor némák voltak barátaid.(?)
    Mástól kellett volna kapnod a Fénytengert, de mindig Te adsz és adsz és adsz.
    Köszönöm Istennek, hogy találkozhattam Veled, mégha személyesen nem is ismerhetlek, sokat jelent nekem a Barátságod!

    Isten éltessen sokáig és halmozzon el áldásaival!
    "Légy boldog, és szerető ember! "

    VálaszTörlés