Nagy László: Táncbéli tánc-szók és egyebek, amik most eszembe ötlenek

I. 

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék

Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

II.

Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék

Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek

Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát

Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is

Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva

Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

     III.    

     

Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.

IV.

Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok

Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnaknak se tartsa meg

Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tüdeje

V.

Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet

És akit én megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom

 

 

 

 

 

Matastól kaptam ebből a versből egy rövid idézetet. Csak úgy. Rákerestem, rácsodálkoztam, találtam hozzá 2 képet a saját albumjaimból, s feltettem ide az egészet... Oka van... Több is... Ma reggel valahogyan Matas jutott eszembe először, amikor 10 óra magasságában felébredtem. Mert ugye, ma szombat van, s én el is döntöttem magamban, hogy pihenni fogok, amennyit csak lehet. Fárasztó hét áll mögöttem sok munkával. És azt eddig is tudtam, hogy Matas a világ legszabadabb embere, de ennyire nem gondoltam bele, mint ma. És csupán azért nevesítem, mert elég sokat megfordul ebben a blogban, hozzászól és kámfort játszik, de erősebb bástya Ő az életemben , mint akár saját magam is. Furcsa paradoxon, de feloldható... Két dolog villant be először: a Körmöcbányai táncszó, s érdekes módon négy helyen fordul elő a Google keresőben, de mindegyik hibás valamiért... A pontos szöveg eképpen hangzik:

 

Supra agnő, szökk fel kabla,

Haza jött az fírjed, tombj Kató,

Az te szíp palástodban,

Gombos sarudban,

Haja, haja virágom.

 

Mellesleg az egyik legrégibb, feljegyzett népdalunk, mert a táncszók is a népdalok csoportjába tartoznak. Most nem akarok itt a Mátrai - kódexről értekezni, hogy abban mi az első, mert nem ez a célom... A másik az aranykapu... Néhány évvel ezelőtt én is beestem egy ősmagyarsággal foglalkozó előadásra, ahol a "Bújj, bújj zöld ág..." kezdetű dalunkat boncolgatta az előadó, hogy miért eredeztethető ebből minden, ami a Nap fiairól, a magyarokról szól... Érdekes volt, de nem kapott meg... A tánc ellenben igen. Lételemem volt néhány évig napi szinten. Fárasztó és keserves, gyönyörűséges és csodás világ, amelyben a mozdulatok fejezik ki a fájdalmat, a boldogságot... Táncjelírással leírható még az arcmimika is és minden, ami a test gesztusaival kapcsolatos... Tanították nekem is... És visszatérve Matasra... Van abban valami ösztönös, ahogyan Ő megérez dolgokat. Archaikus tudáskincs,  személyre szabott boldogságadás... Nagyon szépen köszönöm az emailed,  telefonos szavaid! Nagy gyönyörűséget okoztál már azzal is, hogy mindezeket eszembe juttattad, mert kavicsgyűjteményemből valahol elvesztek a kövek ezen mintázatai, noha éppen a legformásabbak voltak valaha...