Várjunk és készülődjünk, mert megszületik évről évre. De hisz már megjött, itt van már, hogy szőlőtőként bennünk élve, életünk megtartója lehessen !
Verum, sine mendatio, certum et verissimum.
Való, hazugság nélküli, biztos és igaz.
Ez a tiszta beszéd. Krisztus előtt 1700 évvel mutat a Megváltóra. Ez után vágyakozunk ösztönösen, mert mindnyájan tisztának és jónak teremtettünk."
(Dr. Seres Gábor)
A fentebbi gondolatsort mottónak szánom, mert manapság mindenki rohan...
Még az is, akinek éppen most kellene megállnia...
Mivégre?
Nem értem én ezt, de ma megbántódtam kissé, mert éppen az robogott el mellettem, akitől soha nem vártam volna, mert éppen Ő siet, mert azonnal itt a Karácsony, s rengeteg dolga van még...
Csak egyetlen problémám adódott ezzel...
Egy lelkész volt az, Aki Mások öröméért siet, hogy szebb legyen a Karácsonyuk...
Legszívesebben megkérdeztem volna Tőle, hogy akkor milyen is a Te Ünneped, mert örömmel nyugtázta, hogy ott vagyok, ahol éppen nem kellett volna lennem, s beteg emberekkel beszélgetek én is betegen, s végre egy pillanatnyi lélegzetvételhez juthatott Ő is...
Fenekestől fordul fel a világ, s éppen most...
Ezek után - szervezek egy találkozót egy könyvtárban - a könyvtárvezetőnek volt rám éppen 210 másodperce, mert tüntetést szervez és buszokat...
Komolyan nem értem ezt a világot!
Így aztán hazajöttem, s megpróbálok a gyertyafénynél legalább én elcsendesülni, hogy érinthető közelségbe kerüljön hozzám az a misztérium, amiről Gárdonyi ilyen szépen írt:
"Az volt az éjek éje! Az volt az alvó évezred utolsó homálya. Azon az éjen Isten szívéből hullott harmat a földre. Nagy idők sírjából fölemelkedett a fehérszárnyú béke és körülölelte a földtekét."
(Gárdonyi Géza: Karácsonyi legenda - részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése