(Bernard Shaw)
Szóval lett volna ma egy virtuális találkozásom... Valóságosan... Tegnap este chat, s rövid megbeszélés, hogy telefonon pontban 13 órakor keres.
A vezetékesen. Miután 13 óra 20 -kor még nem történt semmi, rácsörögtem a Drága Csemetémre, hogy mondja már meg ugyan, hová is tette a két pincénk közül azt a hatalmas dobozt, amelyben a karácsonyi kellékeket tároljuk... Merthogy volt ám itt a múltkor haddelhadd... Mert voltam oly kedves elpakolni a mókusszőr ecseteit és olajfestékeit valahova úgy kb. másfél éve, így aztán nem is emlékeztem rá, merre is vannak... A múlt hét végén pedig nagyon nagy szükség "lett" rájuk. Csak úgy, hogy "Add meg , Uram, de rögtön!... Javasoltam ugyan az irány a festékbolt című kifogást, de akkor derült ki, hogy itt bizony tízezres nagyságrendű összegekről van szó... Visszatáncoltam...
Holnapra meg nekem kellett egy lila színű gyertya, ha már tudtam, hogy van...
Szóval egy csapat gyerek a nyomomban azonnal, ahogyan a csilivili tarkaságot meglátták, mert én bizony hajlamos vagyok mindent megőrizni...
Vezetékes telefon a zsebembe... Ha már hordozható...
Egyszer hallom ám a zsivaj közepette, hogy tírírí meg még egyszer, hogy tírírí...
Nyomkodom azt a vacakot...
Semmi. Meghalt. Rohanok vele a lakásba, de letették...
Ezúton üzenem, hogy a számom jól adtam meg, csak a pincében nincsen vezetékes térerő...
Legközelebb résen leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése