Belső csönd - idézetek

Azt mondod, látod és azt mondod, érted. De azt, hogy miért van, mégis újra kérded. Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát, De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát. Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, És a célokat mindig másoknak mutattad. Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni, Meg kell tanulnod most önmagadra nézni. Te magad változz, hogy a titok örök fénye Felragyogjon Benned és felébredjél végre. Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra, És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

(Müller Péter: Lábnyomaid pora)

A hitet másoktól szereztem
mint égig érő ablakot,
akik látták magukat bennem
azonnal én csillag vagyok.
Én viszont nekik köszönhettem
az egész égboltozatot..

(Gyurkovics Tibor)

Légy nyugodt mint a hajnal csendje,
Bízz a jövőben, ahogy a napfelkeltében hiszel,
Szemléld derűs nyugalommal a világot,
Hiszen Terád is gondot visel,
Aki a világot teremtette és fenntartja.

(Szanszkrit mondás)

Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.
Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.
Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek.

Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni;
megérteni és megértetni;
megtartani és elengedni.

Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá:
embernek csak ember lehet társa.

A Nap fénytengere felnyitja szemeidet;
a Hold ragyogása pihenőre int;
a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon;
a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára.
A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek.
Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik.

Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.

A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében.

Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten.
Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal.

Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni...

(Tatiosz)

Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében.
Az élet csodáját kívánom neked.

(Pam Brown)

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldoggá tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

William Butler Yeats

Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal sa fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

(Szabó Lőrinc)

Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.”

(Müller Péter)