Sokat ülök a net előtt.
Néha már-már elviselhetetlenül sokat.
Rengeteg virtuális barátra tettem szert.
Vannak olyanok, akikkel személyesen is találkoztam, másokkal csak Skype-on beszélgetünk néha vagy az MSN-t használjuk, esetenként az élet dolgait telefonon vitatjuk meg.
Aztán, ha a való életben is összefutunk, meglepődünk, mert nem ilyennek gondoltuk a Másikat, noha irodalmi vagy közösségi portálokon ismerkedtünk meg, mert azonos az érdeklődésünk, s ezért egy idő után úgy érezzük, személyesen is szót kell váltanunk.
Néha azonnal sikerül, máskor meg nem. Én az ilyen utazásaim a „bolygók közötti kapcsolatok” névvel láttam el.
És minden egyes égitestnek érzem a holdjait, kapok valami olyat a sugárzásukból, ami nap, mint nap melegséggel, fénnyel áraszt el.
Van olyan időszakom, amikor komolyan elgondolkodom azon, miért jó ez nekem.
Néha majdnem földhöz vágom a monitort, mert az értetlenség az még az éter hullámain keresztül is megvisel.
Aztán egyetlen szeretetteljes mondat vonzásba hozza az én planétám is, s feledve teret, időt, gravitációt, újra elmélyedek azoknak az ismeretlen csillagrendszereknek a tanulmányozásában, amelyek méltán képviselik a Földbolygó homo sapiens egyedeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése