Az őszi esőről

Itt esik az eső, mondhatni zuhog...

Szeretem a tavaszi esőket, a nyári esőket, de még a téli esőket is, ha csöppjei nem fagynak rá a hóra, s nem a jégen balettozva kell eljutnom az egyik helyről a másikra.
A késő őszi esőket nem kedvelem.
Szürke ólomként nehezednek a városra, s akár a higanycseppek, csillogásukkal is mérget bocsátanak az emberekre.
Nem lassú sorvadást, hanem a házba behúzódós rossz kedvet.
S néha ilyenkor is el kell indulni.
Kocsival járok.
Bekapcsolom a világítást, törlöm a szélvédőket, s mosolyokat keresek.
A táj azonban elkúszik, eggyé lesz a vízsugarakkal, a fényekkel, s az emberek belső melegsége valahol ott remeg az esőfüggöny mögött a tavaszváró lelkükben...
Úgy látszik, öregszem.
Fiatalabban imádtam elázni még ezekben a betonszínű napokban is...
Talán azért, mert több remény élt a szívemben...
Mostanában egyre hamarabb lesz karácsony.
Valahogyan felgyorsult az idő is, miközben eltűnnek azok a gyönyörűséges tavaszi szelek és áradások, a helyüket pedig árvizek és kétségbeesések foglalják el...
Az eső pedig hideg csöppjeivel elszomorítja a lelkemet, mert ha jól belegondolok, Fényekre lenne szükség ott kint és itt legbelül is!