Az önismeretről

„Pinocchio, a beszélni és járni tudó fabábu egy szép napon elindult, hogy megkeresse önmagát, vagyis annak a fának a többi részét, amelyből ő maga is származott. Megtalálta egykori „természetes” önmagát, természetes énjének többi részét:
- egy puskatust,
- egy templom ajtaját,
- egy asztalt a nyilvánosházban,
- egy palánkot a mentőcsónakban.

Önmagunk újra felfedezésének nincs semmi értelme. Pinocchiónak (akárcsak nekünk) egyetlen igazi lehetősége volt: hogy elfogadja önmagát úgy, ahogy van, olyannak, amilyen. Nem engedhetett a nosztalgia unszolásának, nem kereshette a múltban elveszett egységet, és nem fojthatta el azt, amit önmagában negatívumnak tartott. Valamilyen energiává kellett változtatnia azokat.”
(Eugenio Barba)