„Ne
panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük
észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük
meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy
sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda
nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el.
A sor bárki által folytatható.
Nem
kell nagy hálálkodás, elég, ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És
azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam
sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez,
de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.
S
befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat (Kipróbálva!). Azokban a
pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat - hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a
kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre
leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a
fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy
naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek
is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés
előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem
kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.”
(Janikovszky
Éva)
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7)
VálaszTörlés